Kiábrándultunk az agglomerációból: nem kell a csend és a nyugalom?

Egy nagyvárosból kisebb településre költözni nagy lépés. A merőben más környezet eltérő életmódot is jelent, ami sok változással jár, az előnyök mellett számolni kell a hátrányokkal is. Úgy látszik, ezekre a hátrányokra nemrég unt rá az agglomerációban élők egy része: jelentősen gyarapodott a város közeli települések családi házas kínálata. Így aki most vásárolna itt, előnyös helyzetbe került. De hogy alakult így, honnan indultunk és mi várható?

Lakásból házba, de milyen áron?

A nagy robbanás a pandémiának köszönhető. A COVID járványa alatt sokan döntöttek úgy, hogy a városi lakásukat egy nagyobb, szellősebb, nyugodtabb házra cserélik. Egy olyan otthonra, ahol kényelmesebben tudnak dolgozni és tanulni, ahol mindenki és minden számára jut elég hely. De az már akkor valószínűsíthető volt, hogy a járvány nem tart örökké, így a kényszerű otthoni munka és tanulás sem. Ezért a legtöbben igyekeztek a várostól elérhető távolságra, az agglomerációban új otthon vásárolni, vagy építeni. 

A munkahely és az iskola mellett a család és a város adta lehetőségek miatt is alakult így, ennek köszönhetően viszont ezeken a településeken jelentősen megnőtt a lakók száma. Ez pedig sok nem várt problémát hozott magával.

A nyugalomra vágyóktól nincs nyugtunk

Az agglomerációba költözők legfontosabb szempontjai a nyugalom, a több zöld és a jobb levegő. Az olcsóbb négyzetméterárak miatt a kisebb városi lakás árából egy nagy alapterületű ház is megvehető ezeken a településeken, ezért úgy érezzük, megéri az a néhány kellemetlenség, amivel ez az élet jár. Az utóbbi években sok helyen kezdtek építkezésbe, az üres telkek beépültek, a kis nyaralók helyére családi házak kerültek, az ingatlanfejlesztők szintén követték a trendet, így újabb és újabb lakóparkok nőttek ki a földből. A sok új lakó, aki a természethez közelebb szerettek volna költözni, vagy egy nyugodt csendes kisvárosi életre vágyott, hamarosan azt vette észre, hogy a hétvégén is dugó alakul ki a Fő utcán, vagy a gyerek nem fér fel a reggel 7:30-as buszra.  

A kiköltözők és az őslakosok közti konfliktus a közösségre vágyóknak okoztak kellemetlen perceket, hiszen a sok “gyütment” miatt lett zsúfolt és szennyezett az addig csendes település. Ezt pedig a legnagyobb jóindulattal sem tudták megváltoztatni a kiköltözők és valójában együtt szenvedtek ettől az évtizedek óta ott élőkkel. 

Hoztunk, de vittünk is

A rengeteg új beköltöző nem csak sok autóval járt, de számos új igénnyel is. Erre válaszul ahol lehetett, ott új üzletek nyíltak, új szolgáltatások jelentek meg. Ez egyrészt jót tett a település gazdaságának, de újabb gondokat okozott. A több parkolóhely és a több üzlet megnövekedett betonfelületet és sűrűbb autóforgalmat jelentett. A nagyvárosból érkezőknek azonban gyakran nem volt elég az az infrastruktúra, amivel végül együtt kellett élniük. Ezeken a  településeken a kiskereskedelmi kínálat igen szűkös: egyetlen élelmiszerbolttal, kevés kisebb üzlettel, minimális kulturális és kikapcsolódási lehetőséggel kell beérni az itt élőknek.  Akinek pedig ez nem volt elég, még ezekért is ingázhatott a város és az otthon között. 

Ott, ahol intézménybe járó gyerek van, szintén nincs választási lehetőség, hiszen ezeken a településeken általában egyetlen óvoda és általános iskola van, amik ráadásul nem képesek befogadni ennyi új gyereket. Így ha tetszik, ha nem, a településen kívülre, általában a közeli nagyvárosba kell beiratni a gyerekeket, ezzel még tovább súlyosbítva az ingázás terhét. 

A tömegközlekedés szervezése fejletlen és leginkább nem kötöttpályás, így a buszjáratok ritkán járnak, ráadásul az is dugóban araszol. Aki pedig a nagyvárosi (főleg a budapesti) tömegközlekedéshez szokott, nehezen viseli, hogy egyetlen buszra támaszkodhat, amit ha lekés, 30 percet kell állnia a semmi közepén. Így aki csak teheti, autóval jár be a közeli csomópontokhoz, ami iszonyú nehezítést jelent az ide és innen kivezető utaknak. A reggeli és a délutáni dugó között is nagy a forgalom - az úthálózatok nem ekkora terhelésre készültek -, a több  kilométeres araszolást pedig idegileg nehéz elviselni. Főleg ha tudjuk, mennyi üzemanyagot pöfögünk szét azért, hogy a jó levegőn élhessünk. Na és az sem mindegy, milyen áron tesszük ezt: az ingázás nem csak frusztráló, de igen költséges is.

Már nem olyan vonzó a KI

A sok kényelmetlenség mellett a családi házzal és kerttel járó extra költségek elvették a kiköltözők kedvét. Akik kiábrándultak, azok szeretnék inkább eladni az otthonukat - bízva az új támogatásokban és a jobb gazdasági helyzetben - és igyekeznek visszaköltözni egy kényelmesebb élet reményében. 

A tapasztalatok szerint ezeknél a tranzakcióknál a nagyobb kínálat és a kevésbé vonzó körülmények miatt a 15-20 százalékos alku sem számít kirívónak. Főleg a kevésbé piacképes, nehezen kifűthető, szigeteletlen házaknál nagy a vevők mozgástere, hiszen ezek az otthonok kelnek el a legnehezebben. A jól szigetelt, modern, energiahatékony házak száma még mindig kevés, pedig azok az igazán keresett ingatlanok. 

Amennyiben tisztában vagyunk a hátrányokkal, esetleg nem kell ingázni, és bőven beérjük egy kisbolttal a falu főutcáján, akkor most érdemes keresgélni a városok körüli településeken. A rossz energiahatékonyságú házaktól se riadjunk vissza, hiszen ezeket profi szakemberek és hőszigetelő rendszerek segítségével pillanatok alatt korszerűbbé lehet tenni, pénz kérdése az egész. Ha pedig épp a visszaköltözés a cél, akkor érdemes arra figyelni, hogy a piacra dobott ingatlanunk korszerűbb legyen, mert így biztosabban megkapjuk azt az árat érte, ami lehetővé teszi, hogy újra városi életet élhessünk.