Eltűnő vendégmunkások, bezuhanó albérletárak

Alapjaiban forgatja fel az ingatlanpiacot és az építőipart is a járvány, illetve a miatta bevezetett korlátozások és a belőle kirobbant válság. Akár még egy hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen trendekkel találkozunk.

Hadd kezdjem azzal, hogy bepillantást engedek a blogger-kulisszák mögé. A tavaszi posztokkal kapcsolatos tervezgetés során erre a hétre egy munkaerőhiányról szóló írás volt betervezve, mindenféle összegyűjtött forrásanyagokkal, ötleteléssel. Igaz, ez még januárban volt… 

Ehhez képest most április eleje van és teljesen felfordult körülöttünk minden. Míg a magyar építőipar egyik legnagyobb problémája az elmúlt években a munkaerőhiány volt, addig ma már inkább az a kérdés, hogy miként fog (ismét) túlélni az ágazat. Túl fog, mert mindig túlél, de nem lesz egyszerű menet. 

Pedig az építőipar olyan szempontból jobb helyzetben van, mint például a turizmus, hogy kevésbé azonnali a járvány és a belőle következő válság hatása, de már érezhetők a jelek. 

A lakásépítésben már jelentkeznek a problémák 

Tavaly ilyenkor (sőt, akár még egy-két hónapja is) például még arról mentek a beszélgetések, micsoda ellentmondás az, hogy miközben a szektorban régen látott növekedés tapasztalható, egyre kevesebb a jó szakember – mi több, általában véve a szakember egyáltalán. Miközben sok cég már boldog-boldogtalant felvett, egyre kevésbé volt képes a munkát a megfelelő minőségben elvégezni. 

Ehhez képest most sok minden megváltozott, annak ellenére is, hogy az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke az Indexnek a napokban azt mondta, a múlt héten az építőipar még 90, a mélyépítés pedig szinte 100 százalékos fordulaton ment. 

Koji László szerint a mélyépítésnél (ide tartozik az út-, a híd- és a vasútépítés is) elvileg nem számolnak komolyabb gondokkal, hiszen rengeteg munkafolyamatot gépek végeznek, ám a lakásépítésben már baj lesz. 

Elsősorban a fővárosban, mert egyrészt egyre több alvállalkozó teszi le a szerszámot, másrészt érthető okokból vidékről is egyre kevesebben vállalják az ingázást. 

Ha ez nem lenne elég, az építőiparban dolgozó 355 ezer emberből 15 ezer szerb és ukrán vendégmunkás (mint az ÉVOSZ elnöke fogalmazott) „talicskát, lapátot eldobva azonnal hazaindult a határok lezárásának bejelentésekor”. 

Őket éppenséggel meg lehet próbálni helyettesíteni a Nyugat-Európában dolgozó, de most itthon ragadt magyarokkal, ám ezzel együtt is érezhetően állnak le a projektek. 

Szóval most ott tartunk, hogy az akár egy hónappal ezelőtti munkaerőhiány egyfelől tovább erősödött a vendégmunkások távozása miatt, másfelől egyre kevesebb emberre van szükség, harmadrészt pedig az egyre több munkanélküli miatt nő azoknak a száma, akik bármit elvállalnának a megélhetésük érdekében – ha lenne mit. 

Egyetlen pillanat alatt értek véget azok az idők, amikor kóklerekről és simlisekről panaszkodott mindenki, amikor a megbeszélt időben meg nem jelenő munkavállaló nehezítette mindenki életét, vagy éppen az alkalmazott szó nélkül külföldre ment / nem akart aznap felkelni / nem volt kedve 50 km-nél többet utazni, mert az kívül esett a komfortzónáján. 

Sopron, a mintapélda 

Hasonló a helyzet a lakásbérlések piacán is. A fővárosban elsősorban a (jelenleg nem létező) turizmusra épülő Airbnb-szektor bedőlése és a fizetőképes kereslet földbe állása miatt kezdtek zuhanni a bérleti díjak, ennél is érdekesebb Sopron helyzete. 

Sopron ugyanis egyike azoknak a városoknak, ahol az elmúlt tíz évben az egekbe rakétáztak a lakásbérleti díjak, hiszen rengetegen költöztek oda, hogy aztán onnan ingázzanak Ausztriába dolgozni. 

Jelen helyzetben ez lehetetlen, ráadásul rengeteg magyar veszítette el ausztriai munkáját, márpedig így nem tudják fizetni a lakásbérleti díjakat sem. 

„Az elmúlt két hétben sorra hívtak fel az ügyfelek azzal, hogy a lakását bérbe vevő a szerződésben leírt felmondási időt sem várta meg, hanem azonnal távozott, mert elvesztette a munkahelyét, és így nincs miből kifizetnie a havi 100-120 ezer forintos bérleti díjat és a rezsit” – mondta a Népszavának egy helyi szakértő. 

A szakemberek szerint pár hete is még a kiadott soproni lakások száma elérte a 15 ezret (!!), összesen 40 ezer ember élhetett így. Azóta viszont a bérlők közel 40 százaléka hazaköltözött, és akik maradtak, azok közül is sokan fizetési kedvezményt kértek. 

Szóval most az a helyzet, hogy míg akár egy-két hónappal ezelőtt is szinte lehetetlen volt lakást bérelni (és ha igen, akkor havi több száz euróért) Sopronban, addig hirtelen véget ért a lakáskiadással foglalkozók számára a jó világ. 

Ugyan abban lehet reménykedni, hogy akik most elmentek, azok a járvány lecsengésével visszatérnek, ám azt jelen pillanatban senki sem tudja megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd a jelenlegi helyzet és meddig emelkednek vissza az árak.