Mekkora az ideális otthon?

Miután a legutóbbi posztban arról írtam, milyen is az ideális otthon, most tegyük fel majdnem ugyanezt a kérdést, de már a méretre koncentrálva: mekkora az ideális otthon? Megpróbálom megválaszolni a megválaszolhatatlant.

A kérdés első ránézésre értelmetlen, hiszen nyilvánvalóan mindenkinek más és más az ideális méret: akad, aki a kellemes, kompakt, befogadható méreteket kedveli és van, akinek a hatalmas hodály álmai netovábbja.

Ezzel együtt is úgy gondolom, ha a szélsőségeket lefejtjük, mégis van pár olyan alaptétel, amit érdemes figyelembe venni, amikor nekifogunk megtervezni álmaink otthonát.

Mindenekelőtt nem baj, ha az ember ismeri a korlátait az építkezés terén is. Vágyainknak elsősorban persze a pénztárcánk szab határt, de családi házban élve a magam részéről annyit mondhatok, hogy egy négyfős család rendkívül kényelmesen elvan egy ötszobás ingatlanban, ez négyzetméterre bontva szerintem 120-160 környékén lehet.

Ha már az előző posztban a nulla energiaigényű házról írtam, egy pillanatra itt hadd álljak meg. Nagyon fontos ugyanis a tervezéskor a kompakt épülettömeg, hiszen minél kevesebb lehűlő felület tartozik adott alapterülethez (fűtött térfogathoz) annál kevesebb lesz a hőveszteség.

Miután pedig passzívházak esetében a minősítési kritériumok elsőként a fűtési energiai szükségletről szólnak, így ez nagyon nem mindegy, érdemes tehát racionálisan gondolkodni. Ugyanez igaz az épület és a helyiségek tájolására, a nyílászárók méretére és mennyiségére is, de erről talán majd egy jövőbeni posztban írok bővebben.

Mennyi és mekkora szoba kell?

A nappali mellett jó, ha mindkét gyereknek (pláne, ha különböző neműek) külön szobája van, a szülőknek háló, és a nappali mellett nem baj, ha van egy dolgozó- és/vagy vendégszoba.

Ez így elsőre nem tűnik soknak, ugyanakkor a legtöbbünknek alighanem van olyan ismerőse, aki hatalmas házban él, de nem tudja kihasználni a nagy tereket és a túl sok helyiséget.

Az alapelv számomra (és ebben semmi szakmai nincs, csak személyes tapasztalat) az, hogy a gyerekeknek jusson külön szoba, emellett egy háló a szülőknek és egy kényelmes nappali – hogy emellé még mit terveztetünk, az már ízlés (és a már emlegetett buksza) kérdése.

De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, lássunk egy-két alapszabályt, amit ha betartunk, olyan nagyot nem tévedhetünk!

A nappali esetében érdemes egy minimálisan 25-30 négyzetméteres alapterületből kiindulni – ez az a méret, amiben már kényelmesen érezzük magunkat, ami ennél kisebb, az egy idő után óhatatlanul zsúfolt hatást kelt, ha pedig lényegesen nagyobb, akkor pedig olyan, mintha hodályban laknánk (ráadásul nehezebben bútorozható és nem egyszerű kifűteni sem).

Ami a hálóhelyiségeket illeti, ott érdemes egy minimálisan 12 négyzetméteres alapterületet belőni, a mellékhelyiségeknél a 90 centis szélesség az irányadó, míg a konyhában nem baj, ha figyelembe vesszük a konyhabútorok 60 centis osztását.

A szobák belmagasságánál a 250 centi a minimum, de erre nyugodtan rádobhatunk még 10-20 centit, jóval szellősebb érzetet kapunk. A túl nagy belmagasság (ugye mindenki látott már régi nagypolgári lakást) viszont szinte kifűthetetlen, és kihasználni sem tudjuk a teret.