Ne hagyd, hogy kábítsanak! Ismerd meg az épületfizikai fogalmakat!

Hőszigetelő képesség, U érték, nyomószilárdság… és még folytathatnánk a szakkifejezések sorát, melyek csak úgy röpködnek a fejünk körül, amikor leülünk egy kivitelezővel, tervezővel vagy kereskedővel tárgyalni építkezés (vagy vásárlás) előtt. De vajon tudjuk, pontosan mi mit is jelent vagy csak kiszolgáltatottan pislogunk?

Nyilván senki nem szeret információ hiányában „védtelenül” ülni, miként az sem kellemes érzés, amikor utólag derül ki, hogy a csodálatos új technológia modernnek ugyan modern, de ez csak a látszat, a beetetés, a költségek megemelésének eszköze.

Mi például úgy jártunk, hogy amikor beköltöztünk az újépítésű társasházi lakásunkba elhittünk mindent, amit mondtak nekünk. Korszerű műanyag nyílászárók, elképesztő hőszigetelés (volt, hogy novemberig egyáltalán nem kellett fűteni), ami szem-szájnak ingere. Aztán egyszer csak megjelent a legyőzhetetlen penész, és a vele járó problémák, melyek a természetes szellőzés hiányából fakadtak. Na, ezután már kevésbé volt őszinte a mosolyunk. Ha akkor (jó pár évvel ezelőtt) kicsit jobban „beleássuk” magunkat a hőszigetelés, a hőhíd és egyéb műszaki fogalmak témájába, mindezt a sok kellemetlenséget jó eséllyel megspórolhattuk volna.

Érdemes tehát az ingatlanvásárlás vagy házépítés előtt egy kicsit az építők és a fejlesztők által előszeretettel használt szakzsargonok mögé benézni, tisztázni a kifejezéseket, hogy a végén ne lepődjünk meg (negatív értelemben).

Lássunk hát pár alapfogalmat! 

Hőszigetelő képesség 

Történelmi szempontból annyit érdemes tudni, hogy az épületek hőszigetelése Magyarországon (is) valamikor a hetvenes évektől lett központi kérdés. Nem csoda, hiszen az 1973-as olajválság után nagyon megdrágultak az energiahordozók, és hirtelen fontos lett, az épületek minél alacsonyabb energiafelhasználása. 

Bárki bármit mond, a levegő az egyik legjobb hőszigetelő, nem véletlen, hogy a különböző szerkezetek hőszigetelő tulajdonságát is a rétegek között található levegő adja. Nem árt tudni azt sem, hogy a hőveszteség legnagyobb része (akár 40%-a) a falaknál keletkezik, tehát nagyon nem mindegy, miből építjük az otthonunkat. A hő másik 20-30%-a a tetőn keresztül szökik el, míg a nyílászárók akár a távozó hő egynegyedéért is felelősek lehetnek. A maradékot pedig a padlón, esetleg a födémen keresztül veszítjük el. Persze ez a matek is megdőlhet, ha mondjuk nagy panorámaablakokkal telepakolt házról ábrándozunk, hiszen, ha a nyílászárók szigetelése ebben az esetben nem megfelelő, akkor akár 40-50% is lehet a hőveszteség.

Tehát, a hővezetési tényező definíciója: a λ (lambda) érték egy agyagi állandó, mely az anyag minőségétől függ. Azt mutatja, hogy 1 m²-nyi felületen (A), két egymással párhuzamos, egymástól 1 m távolságban levő (L) anyagon másodpercenként mekkora hő (Q) megy át, 1 K (1 ºC) hőmérsékletkülönbség (ΔT) hatására.  

De mit is jelent ez? Azt fejezi ki, hogy mennyi hőenergia áramlik át időegység alatt egy anyag adott keresztmetszetén, egységnyi vastagságon keresztül, adott hőmérsékletkülönbség hatására. A hővezetési tényező mértékegysége W/mK. Minél alacsonyabb egy anyag hővezetési tényezője, annál jobban szigetel, vagyis annál kevésbé hatékonyan vezeti a hőt. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a hőátbocsátási tényező (ezt adják meg a falazóelemeknél, mint viszonyítási szám), ami az „U”-érték (régen K értéknek nevezték). Ez azért fontos, mert a hő mindenfelé áramlik, a falakon, a födémeken, az aljzaton, így ezek esetében meg kell határozni a hőátbocsátási tényező értékét. Mindez nyilván legtöbbünknek kínaiul van, gyakorlati jelentősége viszont hatalmas, hiszen ez alapján számolják ki, hogy mekkora az épület téli hővesztesége és a nyári hőnyeresége. Mindkét tényező komoly tíz- vagy százezres különbséget jelenthet az energiafelhasználás (fűtés és légkondi) területén.

Az U érték nem anyagra, hanem az adott épületszerkezetre vonatkozik. Tudományosan megfogalmazva, ha egy adott vastagságú határoló szerkezet két oldala között 1 K a hőmérsékletkülönbség, akkor ennek a szerkezetnek 1 m² felületén mekkora hőmennyiség áramlik át 1 másodperc alatt. Tehát azt határozza meg, hogy egységnyi területen egységnyi idő alatt mekkora hőenergia vándorol a melegebb helyről a hidegebb irányába. Vagyis, hogy egy egy négyzetméteres felületen egy másodperc alatt egy fokos hőmérséklet különbségnél mennyi energia távozik.  Minél kisebb ez az érték, annál jobb a szerkezet hőszigetelése. A hőátbocsátási tényező mértékegysége W/m²K.

A hővezetési ellenállás (R) pedig egy anyag hőszigetelő képességét jellemzi, és megmutatja, hogy az adott anyag milyen mértékben képes gátolni a hő átadását. Az R-érték mértékegysége m²K/W.

És ne feledkezzünk meg az igen népszerű energetikai besorolás fogalmáról sem, ami megmutatja az adott épület energiafelhasználásának hatékonyságát. Az összesített energetikai jellemző követelményértékéhez viszonyított eltérés alapján kerül meghatározásra a legkedvezőbb AA++-tól egészen a JJ energetikai besorolási osztályig.

Hőhíd 

Ha már feljebb említettem a hőhidat, akkor beszéljünk róla bővebben egy kicsit. Annál inkább, mert gyakoribb probléma, mint hinnénk. Fontos tervezési és kivitelezési szempont, hogy a külső térrel érintkező szerkezetek nagyjából egyenlő hőszigetelő képességgel rendelkezzenek. A lényegesen gyengébb hőszigetelő szerkezetek belső felülete hidegebb lesz (hőhíd keletkezik), nő az épület egészének hővesztesége, magas belső páratartalom mellett ezen a felületeken csapódik le a pára, melynek következtében penészedés alakulhat ki. A hőhidak káros hatásai utólag nagyon nehezen orvosolhatóak, ezért kivitelezés során igyekezzünk ezeket elkerülni.

Páralecsapódás 

Szakszerűen ez úgy hangzik, hogy ha az épület külső felületének egyes pontjain az összesített, eredő hőátbocsátási tényező kisebb. Ha a belső felület hőmérséklet eléri a harmatponti hőmérsékletet, akkor bizonyos páratartalom felett lecsapódik a nedvesség. Ez pedig nagy gond, mert az állandó nedvesség egyenes út a penészhez (gondoljunk csak a fürdőszobákra), ami nem csak ronda és egészségtelen (asztmát és allergiát okozhat), de károsíthatja a falakat, a padlót, vagy akár a bútorokat is.

Kicsit tudományosabban a páradiffúzió egy kiegyenlítődési folyamat, amely során az építőanyagokban - az eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú külső és belső tér között - gőz halmazállapotú nedvességvándorlás következik be. Télen a páradiffúzió a belső térből a külső felé alakul ki. Vagyis azt a páramennyiséget adja meg, amely a fal két, egymástól 1 méter távolságra lévő rétege között 1 Pa nyomáskülönbség hatására a felület 1 m²-én 1 másodperc alatt áthalad. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb a termék páravezető képessége.

 Szorosan ide kapcsolódik a páraáteresztő képesség. Annál is inkább, mert a lakótérben keletkező párát valahol „ki kell ereszteni”, vagy a nyílászárokon keresztül természetes szellőztetéssel, vagy gépi páraelszívó berendezés üzemeltetésével. A falak páraáteresztő képessége hozzájárul a kellemes lakóklímához, kiegyenlíti a levegő éppen magas vagy alacsony páratartalmát. A szellőzés nem csupán esztétikai vagy egészségügyi kérdés, hiszen a vizesedés kifejezetten ronthatja a fal élettartamát, és vannak olyan építőanyagok (vályog, vagy a tető esetében a szarufa), melyeknél ez az állapot kifejezetten árt.

Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a kivitelezési technológia és a kezdeti fellendülés után ma már a legtöbb tervező és építtető odafigyel arra, hogy ne „csomagolja be” a teljes a házat vagy lakást. Nekünk, megrendelőknek pedig érdemes szem előtt tartani, hogy a különböző hőszigetelőanyagok eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, anyagszerkezettől függően másképp viselkednek.

Tűzállóság 

A pára és a vizesedés után, a tűz a következő ellenségünk. Nagyon fontos, hogy egy épület(szerkezet) megfelelően tűzálló legyen. A tűzállóségi határérték a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik oldalán tűznek kitett szerkezet mennyi ideig képes megakadályozni, hogy a tűz átterjedjen a másik oldalára. Itt a lángok terjedésén túl az is fontos, hogy hol van az a pont, amikor a fal elveszíti stabilitását. Ezt érdemes a tervezővel közösen alaposan tanulmányozni és elmagyaráztatni.

A tűzvédelmi osztály pedig az építőanyagok és építményszerkezetek tűzzel szembeni viselkedésére jellemző kategória, amit a vonatkozó műszaki követelmények szerinti vizsgálat alapján állapítanak meg.  Az épületek szerkezeti anyagai tűzzel szembeni viselkedésük szempontjából 7 alapvető  kategóriába sorolhatók (A1 - nem éghető anyag; A2 - nem éghető, de tartalmaz éghető részeket; B - nehezen éghető; C - közepesen éghető; D - könnyen éghető; E - gyúlékony; F - könnyen gyullad). 

Valamint további kiegészítő osztályba soroljuk az anyagokat füstkibocsátásuk (s1-3), és égve csepegésük (d0-2) szerint. A padlóburkolatok osztályait külön „fl ” indexel jelölik.

Nyomószilárdság 

Egy épületnél fontos tényező a felhasznált anyagok nyomószilárdsága. Ez azt mutatja meg, hogy egy falazóelem adott felülete mekkora súlyt bír el károsodás nélkül. A test hossztengelyében ellentétes irányú, a test felé működő erőkkel szembeni ellenállás. A nyomószilárdság mérték - egysége N/mm². 1 N /mm² = 100 tonna négyzet méterenként. Falazat esetében a terhelhetőség jelentősége az, hogy a falnak el kell viselnie a fölé kerülő elemek, födémek és tetőszerkezet súlyát. Ezekre a terhelésekre méretezett falszerkezeteket nevezzük teherhordó falaknak. Az Ytong tégla kiváló hőszigetelő képesség mellett, optimális nyomószilárdsággal rendelkezik.

Tehát, a nyomószilárdsági határértéke az a feszültségi érték, amikor az anyag már nem bírja tovább a rá nehezedő nyomást és tönkremegy, vagyis amit az anyag károsodás nélkül elvisel.

Hangszigetelés

 Az ingatlanod értékét az is befolyásolja, hogy a falszerkezet mennyire tudja kiszűrni a külvilág zajait. A csendes, nyugodt környezet, ami visszaadja a lelki békédet szinte megfizethetetlen. Ennek az épületfizikai tulajdonságnak a neve súlyozott léghanggátlási szám. A határolószerkezet léghanggátlását egy szabványosított módszer szerint számított, egy adatos - ún. súlyozott - jellemzőt, a szerkezet különböző frekvenciákon mért léghanggátlási értékeiből összeállított léghanggátlási görbe és a fül érzékenységét figyelembe vevő léghanggátlási görbe összehasonlításával kapjuk. Jele: Rw = laboratóriumi vagy R’w = helyszíni - mért érték. Magyarul ez a decibel (dB).

Hosszan lehetne még sorolni a különböző műszaki kifejezéseket, a bejegyzés tanulsága pedig legyen az, hogy merjünk kérdezni, magyaráztassuk el magunknak a dolgokat, és ne higgyünk feltétlenül el mindent csak azért, mert első hallásra olyan jól hangzik.

Amennyiben bővebb szakmai tanácsadásra lenne szükségetek, tárcsázzátok fel az alábbi ingyenesen hívható zöld számot: 06 80 69 69 00