Ki fog itt otthont építeni?

Mindenekelőtt örömmel jelentem, hogy visszatért a blog a nyári szünet után, újult erővel belekezdünk a melóban építkezünk, lakberendezünk, új otthont tervezgetünk. Apropó, ha már itt tartunk: a tervezgetés egy dolog, de ki fogja a terveket megvalósítani, azaz ki építi meg nekünk a családi házunkat?

Az elmúlt évtizedekben rengeteget beszéltünk már a lakáspiacról, a négyzetméterárakról, az otthonteremtési támogatásokról és az energiahatékonyság fontosságáról. De arról szinte semmit, hogy ki építi meg mindezt. 2025-re már nemcsak probléma, hanem egyre súlyosabb válsághelyzet körvonalazódik: egyszerűen nincs, aki megépítse a házakat, felújítsa a lakásokat vagy korszerűsítse az épületeket.

 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az építőiparban dolgozók száma 2024 végére újra csökkenő pályára állt, főként a szakmunkások körében. A kőművesek, ácsok, burkolók, festők és villanyszerelők átlagéletkora ma már meghaladja az 50 évet, utánpótlás pedig alig van.A szakmunkásképzés iránti érdeklődés gyenge, miközben a kivándorlás - főként Németországba és Ausztriába - a mai napig jelentős. A szakemberek ott több, mint kétszeres bért kapnak, és alapvetően jobb munkakörülmények között dolgoznak.

„Az idegen nyelveket beszélők megtalálták a számításukat Nyugat-Európában, őket nehéz visszahozni. Az emberek jó része elhagyta a pályát” - fogalmazott Vidor Győző a Xella központi régiójának CEO-ja.  

A szakemberhiány nemcsak hosszabb kivitelezési időt, hanem emelkedő költségeket is jelent. Egy új családi ház kivitelezése akár 6-8 hónapot is csúszhat, mert egyszerűen nincs elérhető csapat, aki időre dolgozna.

A Market Építő Zrt. vezérigazgatója is úgy látta, egyre komolyabb a verseny a jó fizikai munkaerő megszerzése és megtartása érdekében, emiatt a munkaerő költsége meredeken emelkedik. Scheer Sándor szerint az építőiparban nagy gondot jelent, a már a recesszió előtt is megfigyelt nem megfelelő hatékonyság, amin csak rontott a minőségi munkaerő kivándorlása. Mi következik ebből? Például az, hogy a jelenleg gyengébb kvalitásokkal bíró munkaerő bérköltsége kifejezetten magas, miközben hatékonyságuk nem fejlődött, ezt a problémát a kivitelezőknek kell feloldaniuk. A kellő szaktudással rendelkező, minőségi munkát végző szakemberek megszerzése és megtartása érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a képzésükre - próbált valamilyen megoldást javasolni a vezérigazgató. 

Egy 2025 tavaszán készült felmérés szerint:

• Minden harmadik kivitelezés késik több mint 3 hónapot.
• Az átlagos burkolási díj országosan már meghaladja a 15 000 Ft/m²-t.
• A kőművesek díja 30-50%-kal nőtt 2022 óta.

Forrás: Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (evosz.hu)

A képzés kérdőjelei 

„A kőműves szakma borzalmasan nehéz, nem a téglák rakosgatása miatt, hanem azért, mert ha esik, ha fúj, dolgozni kell, az nem fűtött munkahely” - mondta Vidor Győző.

Így aztán hiába lenne megoldás a képzés, ha a szakma egyszerűen nem elég csábító a fiatalok számára. „Ma már az építőipar nem vonzó. Senki nem gondolja azt, hogy menjen már a fiam kőművesnek, mert az milyen jó szakma, a maradéksrácok kerülnek be a szakképzésbe. Gyenge anyag, nem lelkesek, nem motiváltak” - tette hozzá. 

A helyzet persze nem reménytelen, a bizakodásra adhatna okot az emelkedő bérek megjelenése, és az, hogy talán „újra lesz becsülete, jó bére, bejelentett státusza ezeknek a munkásoknak. Lassan megint el fognak kezdeni ilyen szakmákat tanulni a fiatalok, de ez egy nagyon lassú folyamat.” 

A szakiskolákba jelentkezők száma bár 2023-ban enyhén nőtt a duális képzési rendszer és az ösztöndíjak miatt, de ez még mindig nem elég. A pályakezdők jelentős része nem marad a szakmában, hanem elvándorol, vagy más területen helyezkedik el.

 A legnépszerűbb hiányszakmák jelenleg:

• Kőműves
• Villanyszerelő
• Ács
• Hegesztő
• Gépkezelő (pl: darus, földmunkagép-kezelő)

A kormány 2025-ben új ösztöndíjprogramot és gyorsított felnőttképzési modelleket jelentett be, de ezek hatása még nem érezhető.

Mi lehet a megoldás?

Rövid távon a legtöbben külföldi vendégmunkásokban látják a megoldást - főként szerb, ukrán és vietnámi munkaerő érkezik a kivitelezésekre. Ugyanakkor ez újabb kihívásokat jelent: nyelvi nehézségek, eltérő munkakultúra, szigorúbb engedélyezés.

Hosszú távon csak az segíthet, ha a szakmunka társadalmi megbecsültsége nő, az oktatás korszerűbbé válik, és vonzóbb karrierutat kínál a fiataloknak. Addig viszont a címben feltett kérdés nyitva áll.