Az otthonvásárlás titkos szavai

Különböző okokból elég sok ingatlanhirdetést nézegetek mostanában, és két dolog van, ami azonnal szemet szúr (szerintem nem csak nekem). Az egyik a fotók általában tragikus minősége (igen, még százmilliós ingatlanok esetében is), a másik pedig a semmivel sem színvonalasabb szöveg.

Egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, hogy amikor valaki másfél millió forintos négyzetméteráron árul mondjuk budai elitkörnyéken ingatlant, miért nem képes pár tízezer forintot fordítani arra, hogy a házról minőségi fotók készüljenek (vagy miért nem képes nulla forintért elpakolni legalább).

Ugyanilyen érthetetlen, hogy a különböző ingatlanportálokon lassan ritkaságszámba megy a hibátlan helyesírás, miközben a hirdetések tele vannak végtelenül idegesítő, BERAGADT CAPS LOCK BILLENTYŰVEL KIEMELT szöveggel – szerintem mindez rendkívül visszatetsző és engem személy szerint inkább eltántorít a vásárlástól, mert ha a hirdetés igénytelen, akkor milyen lehet az ingatlan? 

Mindez arról jutott az eszembe, hogy a minap olvastam egy könyvről, amit az egyik legnagyobb amerikai ingatlanközvetítő portál, a Zillow szakemberei írtak, és ami sok egyéb érdekesség mellett erről is szól. 

A szerzők nem vacakoltak, hiszen a világ egyik legnagyobb adatbázisából dolgozva szűrtek le rendkívül izgalmas következtetéseket például arról, milyen sokat számítanak a szavak. 

Forintosított szavak 

Azt persze mindannyian érezzük (vagy ha pechünk volt, akkor tudjuk is), hogy bizonyos szavak, kifejezések éppen az ellenkezőjüket jelentik. Hozhatnék számtalan példát (én személy szerint az „újszerűtől” és az „átalakíthatótól” kapok lábrázást), de alighanem sokan tisztában vagyunk azzal, hogy ha valami mondjuk „igényre szabható”, akkor a valóságban rémesen le van lakva, és sok milliót rá kell költeni, mire egyáltalán az ember beteszi a lábát. 

A könyv szerzői szerint olyan jelzőkkel érdemes megpróbálni feljebb tornászni az árakat, melyek nem csak a világba puffognak, hanem konkrétan elmondanak valamit az adott ingatlanról. 

A kilátás, panoráma például ilyen, kivéve, amikor a „kilátással a Parlamentre” azt jelenti, hogy ha az ember derékig kihajol az erkélyről és erősen balra néz, akkor valahol a messze távolban felsejlik a magyar Országgyűlés épülete, mert ez azért eléggé kontraproduktív tud lenni. 

Az „egyedi” jelző viszont az Egyesült Államokban már önmagában 30-50 százalékkal csökkenti (!!) egy ingatlan értékét, mert azt jelzi, hogy ennél semmi konkrétabbat nem tudtak elmondani róla, másrészt alighanem komolyabb felújításra szorul. 

Személyes kedvencem a „befektetésre ajánlott”, ebben az esetben nálam rögtön megszólal a riasztó, és látom kirepülni a 20 ezreseket a zsebemből, és akkor is élek a gyanúperrel, ha egy háznál sokat hangsúlyozzák a modernséget. 

Pár szó a fotókról 

Nem tudom megállni, hogy pár mondat erejéig ne térjek ki a fényképekre, ezen a téren ugyanis kifejezetten tragikus a helyzet, és ami igazán furcsa, hogy a drága ingatlanok esetében is. 

Annyira rossz, hogy szinte meglepő, amikor az ember profi képekkel találkozik, pedig ha jobban belegondolunk, amikor millió forintok múlhatnak az első benyomáson, a képeken, akkor miért nem lehet pár tízezer forintot befektetni egy profi fotós alkalmazásába? 

Még ha az ember nem is akar ingatlant venni, érdemes felmenni bármelyik nagyobb hirdetési oldalra, és kalandozni kicsit rajta, elképesztő dolgokkal lehet találkozni. 

Túl azon, hogy egészen amatőr, rosszul beállított, borzalmasan fotózott hirdetésekkel vannak tele az ilyen portálok, amelyeken alig lehet kivenni sokszor magát az ingatlant, még csak nem is ez a leginkább rémes, hanem a sokszor teljes igénytelenség. 

Mert mit szóljon az ember ahhoz, amikor a csillogónak eladni kívánt villa nappalijában a fürdőszobai kilépőszőnyeg van az étkezőasztal közepén (konkrét példa, saját szememmel láttam), vagy amikor a százmilliós budai házat úgy fotózzák, hogy a hálószobában szét van dobálva a szennyes ruha (szintén saját tapasztalat)? Ez nem pénzkérdés, ez egyszerű igénytelenség, de ha a fotók ilyenek, milyen lehet vajon maga a ház, nem? 

Nem mindegy az utcanév 

Most nyilván nem arra gondolok, hogy a kiemelt környékeken lévő utcákban drágábbak az ingatlanok, mert ez természetes. Sokkal inkább arra, hogy a Zillow tapasztalata szerint az Egyesült Államokban az elitebb környéket sejtető way (sor) vagy place akár 10 százalékkal is drágább lehet, mint mondjuk a street (utca). 

Az Index cikke idézi a Lakáspiaci mozaik című kiadványt, mely szerint Magyarországon a fasorok 6, a sétányok 14 százalékkal verik a sima utcákat. A rakpartok pedig átlagosan 77 (!!) százalékkal. 

Vannak persze nehezebben magyarázható, néha akár viccesnek is tekinthető eltérések, például a királyokról elnevezett utcák esetében Szent László sokkal drágább, mint Szent István, mi több, még Nagy Lajos és Károly Róbert is. 

A virágnevű utcák közül pedig érdemes a Szegfűt választani, az a legolcsóbb, a Nárcisz viszont minden mást lenyom.