Miként változtatja meg az építőipart a járvány?

Ha most normális körülmények között élnénk, akkor ez a poszt arról szólna, hogy ma nyílik a Construma, ami az építőiparban dolgozóknak, az otthonukról álmodozóknak, vagy azt csinosítani kívánóknak az egyik legfontosabb fóruma. De nem normális időket élünk.

construma.jpg

A rossz hír tehát az, hogy szakvásár nincs. A jó hír az, hogy ha minden jól megy, akkor lesz, méghozzá jelen állás szerint június 10-14. között, középpontban a korszerű építőiparral, az innovációval, az energiahatékonysággal, digitalizációval és a fenntartható fejlődéssel – még ha ezekben a napokban mindez kissé furcsán is hat, de azért egyszer csak vége lesz ennek az egésznek. 

Ezzel nagyjából a magam részéről választ is adtam arra a kérdésre, hogy (természetesen csak akkor, ha biztonságos, ezt nagyon fontos hangsúlyozni) érdemes-e tervezni egy ilyen eseményre. 

Aligha kétséges, hogy sokakban megmarad a félelem a tömegrendezvényektől, nyilván az ember egy ideig ösztönösen tart még majd attól, hogy sok embert vonzó eseményre menjen, de ez idővel csitulni fog. Hiszen az építkezés, a saját otthon,  mindig a legfontosabb tényezők egyike. 

Mi lesz az építőiparral rövidtávon? 

Az már megint más kérdés, hogy mindaz, ami ezekben a hetekben történik, miként változtatja meg az egész építőipart. Mert megváltoztatja rövid- és hosszútávon egyaránt, az aligha kétséges. 

A hosszútáv meglehetősen bizonytalan, ami a rövidet illeti, arra nézve az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) mindenféle ajánlásokat fogalmazott meg a vállalkozásoknak a járvány kockázatainak mérséklésére. 

Ezek között akadnak egészen praktikus tanácsok is. Ilyen például hogy biztosítani kell a munkahelyeken a rendszeres kézmosás és a kézmosást követő kézfertőtlenítés lehetőségét, vagy, hogy a szociális blokkokat és a munkásszállókat szakcégekkel kell minél gyakrabban takaríttatni, a nem öblítéses WC-ket, amikből pedig bőven akad az építkezéseken, érdemes hanyagolni és így tovább. 

Emellett nem árt tudni, hogy a munkaadó kötelessége a munkavállalókat tájékoztatni az elvárt viselkedési normákról, csökkenteni kell a helyszíni megbeszélések számát és a lehető legkisebb csoportokra kell bontani az embereket. 

A hosszútávú hatások 

Az elmúlt hónapokban, egy-két évben elég sokat lehetett olvasni arról (én is írtam többször is róla), mekkora a munkaerőhiány az építőiparban. Egy márciusi felmérés még azt mutatta, hogy az építőipari cégek csaknem 60 százaléka munkaerőhiánytól szenved. 

Nos, ennek egy részét a járvány most megoldja, bár aligha vágyott erre bárki is, hiszen ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag leállnak az építkezések, és a járvány lecsengése után is inkább a kisebb felújítások lesznek jellemzők. 

Sokat elárul életünk megváltozásáról, hogy március első felében a lakásfelújítással és - korszerűsítéssel foglalkozó cégek közel negyede tervezte a foglalkoztatott létszám bővítését, leépítésekre ugyanakkor egy sem számított. 

Hát ez most alighanem változik (még ha remélhetőleg csak átmenetileg is). De azt, hogy mit hoznak a következő hónapok és évek, pontosan most aligha látja bárki is előre.