Tégláról téglára az idősekért

Elöregedő társadalom alatt azt értjük, hogy míg a 65 év feletti lakosok száma folyamatosan nő, addig a fiatalabbaké csökken. Több az idősebb, mint az aktív korú, ami elméletben alacsonyabb termelékenységhez és növekvő élettartamhoz vezethet... Az idősödés önmagában nem jelentene gazdasági kockázatot, ha a felkészülés a jövőbeli kihívásokra nem az utolsó utáni pillanatra maradna.

„Mondják, sokat elárul egy társadalomról, hogy hogyan bánik idős tagjaival. Hogy tisztelettel, közösségünk teljes értékű tagjaiként tekintünk-e az idősekre, hogy egy végigélt élet méltóságát látjuk-e bennük és örömmel fogadjuk tanácsaikat, vagy épp ellenkezőleg, terhet jelentenek számunkra” - mondta Erdei Anna, az MTA főtitkárhelyettese a Magyar Tudományos Akadémia éves közgyűlésének harmadik napján megrendezett Fiatal Kutatók Fórumán, a Humán Tudományok Kutatóházában rendezett interdiszciplináris konferencián.

Magyarországon az elmúlt időszakban a nyugdíj korhatár fokozatosan emelkedett, míg ezzel szemben a várható élettartam gyorsuló ütemben csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint ma Magyarországon a 65 év felettiek száma meghaladja a 2 milliót, ami a lakosság több mint 20%-a. Az idősek körében jelentős probléma a megromlott fizikai és szellemi állapot, mely komoly korlátokkal és ellátásigénnyel jár.

Az időskori eltartottsági ráta növekedése a gazdasági hatásokon felül gondozási feladatokat ró a lakosságra, amit vagy sikerül megugrani, vagy nem. A közép-európai térségben a kormányok általános álláspontja, hogy az idősek gondozása a családok dolga, viszont ennek feltételrendszere erősen megkérdőjelezhető.

És mi van azokkal a 65 év feletti egyedül élő „öregekkel”, akiknek az egészsége már nem a régi, őket ki fogja gondozni? Nem is beszélve arról, hogy az időskori izoláltság, a magány bizonyítottan összefüggésben áll a romló fizikai és mentális állapottal. Hazánkban minden harmadik idős ember egyedül él, kétszer annyi nő, mint férfi. Egyre nagyobb arányban fenyegeti őket a társadalmi kirekesztés és az elszegényedés veszélye.  Az egyedül élőkre ez különösen igaz, hiszen egy nyugdíjból sokkal nehezebb kijönni és fenntartani egy háztartást, mint kettőből, vagy ha többen élnek egy háztartásban.

Az időskori egyenlőtlenséghez még az is hozzátartozik, hogy lesznek olyanok, akik még tudnának dolgozni, de van elég megtakarításuk ahhoz, hogy végre megpihenjenek, míg mások ugyan elérték a nyugdíjkorhatár mégis kénytelenek tovább dolgozni, hogy eltartsák magukat.

A kutatók véleménye szerint:"Az idősek 70 százaléka szívesen vonulna otthonba, ha még jó mentális állapotban tudna beilleszkedni az új közösségbe, s nem a kórházból kerülne át szatyrokba csomagolt kis életével egy nem is általa választott ismeretlen közegbe." 

Nézzük meg milyen különböző idősgondozási lehetőségeket biztosítanak az állami, egyházi és magánintézmény hazánkban az idősek számára: 

Idősek otthona

Az intézmények működése törvényi keretek között szabályozott, vagyis, az a személy, aki elérte a nyugdíj korhatárt és az egészségügyi állapota miatt napi 4 óránál több ápolási időt igényel, kérelmezheti az otthonba történő felvételét. Óriási problémát jelent, hogy ma ezek az otthonok csupán a 65 év fölöttiek 2-7% látják el. A várólista irdatlanul hosszú, átlagosan 2 évet kell várni az elhelyezésre. Az idősek otthonoknak térítési díját az állam határozza meg, - ami a nyugdíj 80%-át teszi ki -, amennyiben ez nem fedezi a bentlakó ellátását, akkor a családnak kell kipótolnia az összeget.

Gondozóház

A gondozóházak időleges, átmeneti jellegű ellátásra jöttek létre: egy súlyosabb betegség, csípőprotézis-műtét vagy stroke utáni lábadozás időtartamára. Az intézmény lehetőséget biztosít van csak délelőtti, vagy csak délutáni benntartózkodás igénybevételére, ha a család a fennmaradó időben gondoskodik a hozzátartozójáról. Helyhiány miatt a gondozóházak sajnos mára inkább a várólistán lévő idősek átmeneti ellátását oldják meg, az eredeti funkciójuk helyett.

Nyugdíjasház

Ezeket az intézményeket nem az állam finanszírozza, nem a szociális törvény, hanem a Ptk. szerződéses jogviszonya vonatkozik rájuk. Az apartmanok használati díjának kifizetésével az idős személy beköltözéskor magával viheti a saját személyes bútorait és tárgyait. Továbbá az otthonok különböző szolgáltatásokat nyújtanak a lakók közérzetének javítására, társas együttélésére az ellátási díj ellenében.
A nyugdíjasházaknak van egy magasabb, exkluzívabb kategóriája, ahova a tehetősebb társadalmi rétegekhez tartozó személyek költözhetnek, kiemelet áron luxus szolgáltatások igénybevételével, akár a nyugdíj korhatár betöltése előtt is.

Nappali ellátás

Ez egy preventív lehetőség az egyedül élő idős embereknek, ami késleltetheti a bentlakásos ellátás megkezdését. A szociális szolgáltatást azok vehetik igénybe, akiknek az állapota nem teszi lehetővé, hogy folyamatosan és tartósan távol legyenek az otthonuktól, de a nap nagy részében önellátóak. Célja, hogy napközbeni tartózkodási lehetőséget, társas kapcsolatokat, étkezést és egyéb, az állapotuknak megfelelő programokat biztosítsanak, javítva az egyén mentális egészségét, szociális izolációját és társadalmi helyzetét.

Otthoni ellátás

Az államnak nincs elég pénze az idősgondozásra, ezért jelentős mértékben a család az, aki időt, energiát és pénzt nem kímélve foglalkozik idős szeretteivel. Az otthoni gondozás segítség, célja, hogy kiváltsa a kórházi kezelést vagy kiegészítse azt, a beteg meghittebb környezetben szakképzett ápolón keresztül. Fontos megjegyezni, hogy míg ezt a házi- vagy kezelőorvos rendeli el állami finanszírozásban (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő), addig a házi segítségnyújtás vagy betegfelügyelet megszervezése már a család feladata és önköltsége.

Hazánkban az idősellátó rendszere - legyen szó bentlakásos, nappali vagy otthoni ellátásról - alulméretezett, egyenetlen és strukturális megpróbáltatásokkal küzd:

• a férőhelyek- és kapacitások nem megfelelőek, hosszú a várakozási idő 
• az állami ráfordítások alacsonyak, nagymértékű a szakemberhiány
• az idősgondozás terhe egy az egyben a családokra hárul (90%!)

Mit kéne csinálni?

Egy biztos, minél előbb el kellene kezdeni erről legalább beszélni (majd cselekedni), nem pedig ezt az évtizedek óta tartó struccpolitikát folytatni (évente csak 2-3 cikk! jelenik meg ebben a témában).

• Kapacitásbővítés és infrastrukturális fejlesztés - új bentlakásos férőhelyek létrehozása, állami intézmények építése vagy átsorolása, a nappali ellátás országos bővítése, mozgósítása.  
• Béremelés a szociális ágazatban, munkaerő megtartása, új modern digitális eszközök bevezetése a szakápolásban
• Az idősgondozás állami ráfordításainak növelése (GDP arányosan), szélesebb ápolási díjhoz való hozzáférés
• Magán- és önkéntesnyugdíj pénztárak igénybevételének állami ösztönzése (öngondoskodás megfelelő támogatása)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a környező országokban megoldott lenne az idősgondozás problémája, de azért akad néhány jó példa (Ausztria), ahol a házi ápolás, az idősotthonok által nyújtott színvonal és a szakemberek képzettsége sokkal magasabb nívón mozog. Eltanulhatnánk a jó dolgokat és hatékonyabbá tehetnénk saját rendszerünket, hogy így fejezzük ki hálánkat azoknak, akik végigdolgozták egész életüket értünk és jelenkori jólétünkért.