Száguldás a bizonytalan felé

Háztartások tíz- és százezrei kerültek bizonytalan helyzetbe az elmúlt hetekben, veszítették el bevételeik kisebb vagy nagyobb hányadát. Ez már önmagában is nagy baj, amit csak tetéz, hogy a lakossági hitelállomány tavaly egészen elképesztő mértékben nőtt. Nagy kérdés, mi lesz ennek a vége.

hitel2.jpg

Noha már akadtak figyelmeztető jelek (elemzők is kongatták már a vészharangot) tavaly év végén, sőt, még idén év elején is sokaknak úgy tűnt, minden rendben. 

A tavaly decemberi infláció például 4 százalék volt, a hitelkamatok viszont érdemben nem változtak, amiből az következett, hogy lakáshitelt akár az infláció mértékénél alacsonyabb kamattal igényelhettünk. 

A 4 százalék infláció a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy 2018 utolsó hónapjában 10 millió forintot érő árukosárért 2019 decemberében 400 ezer forinttal többet kellett kifizetnünk. 

A Bankmonitor lakáshitel kalkulátor szerint 10 millió forint hitelösszeg, 20 éves futamidő és 400 ezer forint nettó jövedelem beállítása esetén viszont a reálkamat – azaz inflációval csökkentett kamatláb – negatív lett. 

Válság előtti száguldás 

Hetekkel a járvány és az abból fakadó válság előtt tehát a jegybanki adatok alapján úgy álltunk, mint a 2008-as válság előtt – számolta ki az Azénpénzem.hu, márpedig ez már akkor is aggasztó volt. Hát még most… 

Az elmúlt években folyamatosan az volt az érzésem, mintha a magyarok egy része teljesen elfelejtkezett volna a 2008-as válság tapasztalatairól és úgy gondolta volna, forintban simán el lehet adósodni, hiszen az nem svájci frank. 

Mintha a kölcsönfelvételnek nem lenne kockázata, mintha nem lenne holnap, nem jöhetne közbe egy súlyosabb betegség, mintha most már többet nem lenne kérdés az, hogy aki akar, az tud és fog is dolgozni, ráadásul évről évre egyre többért. 

Mindezt persze a kormányzati kommunikáció is erősítette, a CSOK, a babaváró hitel és társai mind azt sugallták, hogy vegyél fel kölcsönt, több évtizedre eladósítva magad. Pedig a fix kamat nem akadályozza meg a betegséget vagy a válságot – mint azt ezekben a napokban rengetegen tapasztalják meg a saját bőrükön. 

A Magyar Nemzeti Bank is azt kommunikálta, hogy bővíteni kell a vállalati és lakossági hiteleket (nem kicsit, bőven 10 százalék felett). Nos, ez sikerült is, a magyar háztartásoknak ugyanis közel ezermilliárd forinttal több hitelük volt tavaly év végén, mint egy évvel korábban. 

Ennek közel felét (463,5 milliárd forintot) a babaváró hitel tette ki, aminek az az előnye megvan, hogy talán kevésbé kockázatos. Ráadásul a jegybank adatai szerint elsősorban a magas jövedelmű, felsőfokú iskolai végzettségű, nagyobb pénzügyi tudatosságú emberek vették igénybe. 

Átalakított jelzáloghitel-szerződések 

Még februárban kapták meg a levelet a bankjuktól a változó kamatozású jelzáloghitellel rendelkezők arról, miként változna törlesztőrészletük az ügyleti kamat módosításával. 

Akkor lehetett arról dönteni, hogy (akár a teljes futamidőre) azt fix kamatozásúvá alakítsák át és ez még csak nem is került sokba. A legtöbb bank jellemzően ezt csak szerződésmódosításként kezelte, azaz nem kellett mindenféle végtörlesztési, folyósítási vagy ingatlan-értékbecslési díjat fizetni, csak egy közjegyzői díjat, de azt sem mindenhol. 

Aki februárban meglépte ezt a jellemzően pár tízezer forintba kerülő módosítást, az egy fokkal most talán nyugodtabb lehet. 

Visszatérve az alapgondolathoz, ezzel együtt is elgondolkodtató az, hány magyar család találja most magát hasonló helyzetben, mint 10-12 évvel ezelőtt. Ráadásul a mostani válságnak még a méreteit sem nagyon lehet felmérni, és hiába a hitelfizetési moratórium, azt az összeget egyszer meg kell majd fizetni. 

Kérdés, tanulunk-e mindabból, ami ezekben a hetekben történik velünk.