Van visszaút a szakadék széléről

Van az a pillanat, amikor megjön a rettegett levél arról (amit persze ilyenkor már bőven tudunk), hogy komoly hiteltartozásunk van, amivel kezdeni kellene valamit. Szerencsére nekem még nem kellett ilyen helyzettel szembesülnöm, de Magyarországon mégiscsak van másfél millió késedelmes hiteltartozás. Ami rossz hír. Van jó is: van visszaút a szakadék széléről. Miért foglalkozom a témával? Mert a nagy problémát a sokmilliós lakáshitelek jelentik.

hitel_foto_pixabay_com_alexanderstein.jpg

Ha abból indulunk ki, hogy a Központi Hitelinformációs Rendszer több mint másfél millió késedelmes hiteltartozást tart nyilván, akkor mondhatjuk azt, hogy statisztikailag minden hatodik magyarra jut egy ilyen élethelyzet (ami persze nem igaz, hiszen egy embernek több ilyen hitele is lehet, ám a nagyságrendet jól jelzi). 

Noha a szakemberek nem számítanak a 2008-ashoz hasonló válságra, azért ez a magas szám meglehetősen aggasztó. 

Jó tudni, hogy egy bedőlt hitel kétségtelenül meglehetősen kényelmetlen helyzet, de egyáltalán nem automatikusan jelent tragédiát, sőt, egész jól ki lehet belőle jönni. Az alábbiakban ennek mikéntjét próbálom vázolni. 

Forgatókönyvek a bankkal 

Az alaphelyzet tehát az, hogy (mindegy, milyen okból, de) nem tudjuk fizetni a törlesztőrészletet. Ekkor vagy okosak vagyunk és mi keressük meg a bankot, vagy megpróbálunk kivárásra játszani. 

Az első esetben jó esélyünk van rá, hogy a bank nyitott lesz az adósságunk átütemezésére (hiszen nem érdeke, hogy vacakolni kelljen az adósság behajtásával vagy az ingatlan értékesítésével), a második eset meg jórészt butaság, hiszen aligha volt pénzintézet a világtörténelemben, amely elfeledkezett volna a kintlévőségéről. 

Szóval ha a bank kényszerül arra, hogy lépjen, akkor vagy jogi eljárást indít (azaz megjelenik a képletben a végrehajtó), vagy bevon egy követeléskezelő céget. 

… és akkor jön a követeléskezelő 

Noha ez meglehetősen rosszul hangzik, messze nem a világ vége, sőt, akár jól kijöhetünk a történetből. A bank ugyanis vagy megbízza a követeléskezelőt a behajtással vagy eladja neki az egész követelést tokkal-vonóval. 

A követeléskezelő pedig ilyenkor azt csinálja, amiben jó: követelést kezel, azaz megpróbálja behajtani a tartozását. Teljes félreértés azt hinni, hogy az ő érdeke az, hogy minket kilakoltassanak. 

„Arányaiban kevés ügyünk jut el a kilakoltatás fázisába, hiszen az adósokkal közös érdekünk, hogy elkerüljük a jogi utat és a végrehajtást. Mindig az a célunk, hogy közös megállapodásra jussunk” – mondta a Portfoliónak az EOS Faktor Zrt. ügyvezető igazgatója, Lencsés Tamás. 

Ha sikerül felvenniük velünk a kapcsolatot (ami nem ritkán komoly nehézségekbe ütközik, a fent már említett struccpolitika magyarországi népszerűsége miatt), akkor felmérik az anyagi helyzetünket, majd közösen megpróbálnak egy mindenkinek megfelelő konstrukciót találni. 

Ezt megkönnyítheti, hogy a követeléskezelő jellemzően bőven névérték alatt veszi meg a követelést, így elég nagy mozgástere van. Olyannyira, hogy ha sikerül megtalálni a közös hangot, akkor akár olyan engedményeket is kicsikarhatunk, hogy akár a felvettnél kevesebb visszafizetett összeggel letudhatjuk a tartozást. 

A legrosszabb esetben jön a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar és a végrehajtás, amiről most jobb nem beszélni, mert ilyenkor viszik az ingó és akár az ingatlanvagyont – írta összefoglalójában a Pénzcentrum. 

Ez azért mostanában talán ritkábban esik meg, legalábbis a fent már említett Lencsés Tamás szerint sokkal együttműködőbbek az adósok, mint a korábbi években, ráadásul a jelzálogfedezetes hiteleknél mindig nagyobb a motiváció, hiszen a lakhatásról van szó. 

(Fotó: pixabay.com/alexanderstein)