Horrorsztorik az építőiparban

Alighanem mindenki ismer rémisztő történeteket rosszul felhúzott falakról, elmért gerendákról, pocsékul feltett burkolókról. Ha szerencséje van, akkor csak rokontól, ismerőstől hallott ilyet, ha kevésbé szerencsés (vagy kevésbé figyel oda), akkor saját maga is megtapasztalhatta. Pedig nem kellene, hogy így legyen.

szerako_tarsasbp2.JPG

Én azért inkább az utóbbi csoportba sorolom magam (eltekintve pár bosszantó apróságtól), de a közvetlen ismerőseim között azért vannak sztorik. Például az olyan ácsokról, akik egyszerűen elmérték a tetőgerendát, majd egy „nem baj, akkor megtoldjuk!” felkiáltással gondolták megoldani a helyzetet. 

Vagy ott van az az élethelyzet, amikor a tervező és a kivitelező némi túlzással ölre megy azon, hogy az előbbi által elképzelt dolgokat utóbbi szerint nem lehet megvalósítani. 

Az egyik legszebb történetem azonban az, hogy egy barátomék már a harmadik kivitelezőnél tartanak, mert az első kettő nem tudott rendesen megépíteni egy lépcsőt. 

Mindezek persze a dühön túl konkrét anyagi veszteséget is jelenthetnek, hiszen sokszor hónapokat csúszhat az átadás (lassan már az tekinthető kivételnek, aki egyetlen kivitelezővel letud egy építkezést), nem is beszélve a „pluszköltségekről”. 

Kétségtelen, hogy az elmúlt években elég jól megy a magyar építőiparnak, csak amikor a rengeteg beruházáshoz a már általam is sokszor megénekelt munkaerőhiány társul, akkor sok jóra nem lehet számítani. 

Hibaérték az egekben 

A minőségi problémák gyakorlatilag kódolva vannak a rendszerbe, hiszen ott tartunk, hogy gyakorlatilag bárkit felvesznek már, aki képes felemelni egy szerszámot (a történeteket hallva és olvasva gyanús, hogy néha olyat is, aki nem…), szaktudás nem számít - aminek a vége persze a rengeteg minőségi probléma. 

Mindez nem csak az én megérzésem és a környezetemben élők tapasztalata, a szakértők is így látják. Nemrég a Portfolio kérdezett meg építésügyi és jogi szakembereket, akik azt mondták, az ezredforduló óta háromszorosára nőtt (!!) a teljes beruházási értékhez viszonyított hibaérték aránya. 

A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy míg az ezredfordulón 4-5 százalék volt a hibaérték (laikusként azt mondom, nekem ez sem tűnik kevésnek), addig mára ez már inkább 15-16 százalék, ami viszont brutálisan soknak tűnik. 

Az is sokat elárul, hogy az ebből fakadó drágulást a beruházók gyakran már eleve beépítik az áraikba. 

Elhúzódó perek 

Amikor már nincs más megoldás, akkor jöhet a per. Már ha valakinek van türelme (és pénze) végigcsinálni egy 3-4 éves tortúrát, ami nem ritkán megnyúlhat akár a duplájára is. 

Persze a bíróságig ritkán jutnak el a problémás ügyek, egyszerűen a munkaerőhiány és a túlkereslet miatt a vevő rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van a beruházóval szemben, aki viszont a kivitelezőnek kénytelen engedni. 

Mivel kevesen vállalják be az évekig tartó pereskedést, általában valamilyen kompromisszum (értékcsökkenés vagy hibajavítás) a történet vége. 

Mindez persze úgy, hogy a törvény szerint a kivitelező felelőssége a megfelelő, szerződésben rögzített műszaki teljesítményű építési termék beépítése, építési naplót kell vezetnie, műszaki próbákat végezni és még sorolhatnám. 

Amikor elérkezik az átadás napja, akkor pedig mindenféle mérési-, és próbajegyzőkönyveket, teljesítménynyilatkozatokat kell produkálni, egyben ezekért viselni a felelősséget a beruházó felé. (Jó tanács a vevőknek: ragaszkodjunk ezekből egy-egy másolathoz mi is.) 

Biztosra nehéz menni, de azt gondolom, érdemes minden szempontból megbízható kivitelezőt választani. Jó megoldás lehet például az Ytong Kész Ház rendszere, aminek lényege, a tervezéstől a családi ház megépítésig segít, ráadásul válogatott partnercégekkel

A rendszer tulajdonképpen lefedi az építés teljes folyamatát, amiben szerepel a tervezés, a kivitelezés, az építőanyagok beszerzése, az építkezés lebonyolítása, ráadásul kész mintatervek is vannak, ha nincsenek pontos elképzeléseink. (A rendszerről itt írtam részletesebben.)

Az építkezésbe most belevágók helyzete tehát nem könnyű, de azért reménytelennek sem nevezném, csak éppen észnél kell lenni – mostanság talán még inkább, mint eddig bármikor.