Építsünk bútort!

Az épített bútornak sok előnye van, a beépítettnek még több és bár távol álljon tőlem, hogy összekeverjem a kettőt, ebben a posztban kicsit mégis mindkettőről szó lesz. Már csak azért is, mert ha valakinek van megfelelő fantáziája és kézügyessége hozzá, akkor bútort készíteni jó móka is.

epitett_uloke.JPG

Az épített bútornak több nagy előnye van, az egyik, hogy pontosan olyan lesz, amilyennek szeretnénk (mondjuk ha én csinálom, akkor nem biztos, de megfelelő gyakorlattal és kézügyességgel biztosan), a másik pedig, hogy nagyszerűen illeszthető az otthonunk hangulatához. 

Ráadásul mivel sokkal inkább beleolvad a lakásbelsőbe, nagyszerűen illik a manapság divatos kissé minimalista stílushoz. Arról nem beszélve, hogy még ha ugyanakkora is, sokkal kecsesebbnek és kisebbnek tűnik, mint a sima bútorok. 

Emellett a beépített szekrényekkel rengeteg hasznos tárolóhelyet teremthetünk, akár egy egész falat beépíthetünk velük anélkül, hogy a helyiség jelentősen kisebbnek nézne ki. 

További előnyük, hogy segítenek egységes megjelenést adni az otthonunknak, miközben nagyszerűen lehet összekombinálni a belső többi elemével. 

Azonban mielőtt lelkesen nekiállnánk tervezgetni, nem árt figyelembe venni, hogy sokkal inkább végleges megoldásról beszélünk, mint a különálló bútorok esetében, tehát jó, ha pontosan tudjuk, mire is akarjuk majd használni a bútort. 

És bár az előbb azt írtam, hogy nem csökkenti jelentősen egy helyiség méretét (legalábbis érzetre), azért egy kisebb szobát könnyen agyonnyomhat egy túlméretezett épített bútor. 

Miből építsünk? 

Az egyik első és legfontosabb döntés az, hogy miből is építsük meg az adott bútort. A lehetőségek tárháza meglehetősen széles, de nagyon nem mindegy, hogy mondjuk hagyományos téglát vagy Ytongot használunk – mindkettőnek más a hangulata, a formálhatósága. 

Ami engem illet, polcokat, pultokat, egyszerűbb bútorokat inkább Ytongból építenék (erről részletesebben írtam már itt). Egyszerűen azért, mert nagyon jól alakítható (erre mindjárt kitérek), az így készült „bútorok” egészen sajátos minimálhangulatot árasztanak, ami kifejezetten egyedivé teszi a belső terünket. 

Amire érdemes figyelni, hogy az elemeket minden esetben rögzíteni kell a mellette álló falhoz. Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha hornyot készítünk, és egy 8-10 mm átmérőjű, 20-30 cm hosszú betonacél tüskét fúrunk a falba, majd habarcsba rakhatjuk az elemeket. Az elemsorokat a sarkoknál biztosított kötésbe kell falazni. 

Polcok, munkalapok esetében is habarccsal rögzítjük a kiválasztott elemeket a falazat tetejére, majd csempével, járólappal érdemes leburkolni. 

Egy példa: Ytongból polc 

Mivel saját példát sajnos nem tudok hozni, mutatok egy nagyon egyszerű, mégis jópofa megoldást máshonnan. A képen látható polcot Ytongból készítették, a részletekbe nem mennék bele (itt elolvasható az egész folyamat), röviden annyit, hogy a falhoz rögzítést csemperagasztóval oldották meg. 

teglapolc.JPG

Nyilván előbb a vízszintes téglákat tették fel, majd amikor megszáradt, akkor jöttek a függőlegesek. Ami igazán érdekes, hogy miként sikerült a sima felületű, minimalista Ytongnak ilyen régies felületet kölcsönözni. 

Nos, mivel egy kifejezetten könnyen alakítható, faragható anyagról beszélünk, egyszerűen egy csavarhúzóval kicsit megfaragták, ötletszerűen mélyedéseket „gyártva” bele. Némi festék (vizes akril) és máris úgy néz ki, mintha valami régi téglát használtunk volna fel. 

Ez persze csak egyetlen példa, a neten rengeteg helyen lehet szuper ötleteket találni, érdemes keresgélni!