Extrák az otthonunkban

Érdekes időket élünk, hiszen a technológia átalakulása olyan változásokat hoz az otthonainkba már belátható időn belül, amilyeneket akár még ma is inkább valamilyen sci-fi filmben látunk csak. Csakhogy miközben ez a jövő már nincs olyan messze, aközben a hétköznapok valósága néha kifejezetten riasztó képet mutat.

belga_jovohaz.jpg

Egyszóval olyan kettősség jellemzi az otthonainkat, amire a történelemben még nagyon kevés példa volt, ha volt egyáltalán. Mert miközben a mobilról a távolból irányítható kényelmi berendezések (filmrögzítés, biztonsági kamerák, stb.) már ma is fillérekért elérhetők (egy közeli ismerősöm külföldre utazott, de előtte fillérekért vásárolt egy kamerát a lakásába, aminek a képét a mobilján bármikor meg tudta nézni), néha olyan alapdolgok hiányoznak az új építésű lakásokból, hogy elhinni is nehéz. 

Az nem újdonság, hogy Budapesten, de általában az országban komoly lakásépítési robbanás zajlik, miként arról is írtam már, hogy ennek azért vannak érdekes akadályai (például a munkaerő- vagy az építőanyag-hiány). 

A lakásokra persze igény is van, ám olyan sok új ingatlan épül, hogy a fejlesztőknek nyilván versenyezniük kell a vásárlókért, aminek egyik módja az extraszolgáltatások nyújtása. 

Lenne. 

Extrák odabent… 

Kicsit gondban vagyok az „extrák” kifejezéssel, mert elég nehéz meghatározni, mi számít ma annak. Kicsit az az érzésem, mintha az ingatlanfejlesztők el lennének maradva jó pár évvel, és ez bizony sokszor meglátszik a „kész” lakásokon. 

Hadd hozzak egy példát! 

Nagyjából két évtizeddel ezelőtt a légkondicionálás az autókban nagyon komoly extrának számított, elég vaskos pluszpénzt kellett letenni azért, hogy az ember a nyári hőségben kényelmes hűsben autózzon. 

Ma gyakorlatilag lehetetlen olyan autót eladni (újat biztosan nem, de használtat sem nagyon), amiben nincsen légkondi, de ugyanez igaz még több más kiegészítőre. 

Otthon biztosan több időt töltünk, mint az autóban, ehhez képest a beszerelt légkondicionálás azért ma nem mondható alapfelszereltségnek, sőt, sokszor szerencsénk van, ha legalább az előkészítés olyan színvonalú, hogy nem azzal kell kezdeni a költözést, hogy szétverjük a friss falat, vagy elcsúfítjuk az erkélyt a kültéri egységgel. 

Vajon 2017 végén extrának számít a légkondicionáló a lakásban? Az én tapasztalatom az, hogy legtöbb esetben igen, holott nem kellene annak lennie. (A környezetvédelem szempontjából persze ez talán nem olyan nagy baj, de az más lapra tartozik.) 

Míg a légkondin el lehet vitatkozni, azon talán már kevésbé, hogy sok új lakást adnak át redőny nélkül, maximum annak csak beépítési lehetőségét megteremtve. 

És akkor még nem beszéltem arról (ha már az előbb a környezetvédelmet hoztam szóba), hogy a hagyományos fűtési rendszer helyett vagy mellett alternatív megoldásokat is lehet(ne) alkalmazni, de ez is gyakorlatilag plusz szolgáltatás ma még, holott például már vannak olyan szisztémák, melyekkel a légkondicionáló problémáját például ki lehet iktatni. 

Kérdés, a fejlesztők gondolkodnak-e annyira előre, hogy kiépítsék a nem olyan távoli jövő okosmegoldásainak, az „okosotthonnak” legalább a minimálisan szükséges alapjait, hogy azokkal ne utólag kelljen vacakolni. 

Lakást vagy házat ugyanis az ember nem egy-két évre vesz, és elég komoly összegben mernék fogadni, hogy 5-10 éven belül rá sem ismerünk majd az otthonainkra. 

… és odakint 

Természetesen nem szeretném csak a technológiai dolgokra leszűkíteni az extrák kérdéskörét, hiszen egy élhető környezethez legalább ennyire fontos mindaz, ami odakint található. 

Az, hogy mit szeretnénk odakint látni, nagyban függ az élethelyzetünktől, szokásainktól. Én például jelen helyzetemben semmi pénzért nem nem költöznék a belvárosba, nagyon jó nekem a családommal a kertvárosi, zöldövezeti rész. 

Ugyanakkor van olyan barátom, akit ki sem lehetne kergetni a város központi részéből, mert neki az a fontos, hogy sétatávolságra legyenek színházak, mozi, egyéb szórakozási lehetőségek. 

Nem vagyunk tehát egyformák, és nyilván aki kicsit kijjebb vásárol lakást, és esetleg gyerekei vannak, az olyan szolgáltatásokat vár el a fejlesztőktől, melyek az ő élethelyzetének leginkább megfelelnek, például modern, biztonságos játszóteret a csemetéknek. 

Ha már kicsit nagyobb a lakópark, akkor elférhet benne egy fitneszterem (vagy akár pár megfelelő kültéri gép, ami már középtávon is olcsóbb megoldás), és még sorolhatnám. 

Összességében nekem (és nem csak nekem) úgy tűnik, mintha a fejlesztők többsége még mindig nem mérte volna fel – vagy ha felmérte, akkor úgy érzi, nincs rá fizetőképes kereslet -, micsoda változások előtt állnak az otthonaink. A probléma akkor lesz, amikor ezek a változások robbanásszerűen bekövetkeznek majd, és az otthonaink nem állnak készen rájuk.