Kicsoda Mágenheim doktor?

Mágenheim doktort nyilván mindenki ismeri, aki a 80-as, 90-es években nézett tévét, hiszen a kultikus Szomszédok-sorozat a végtelenségig becsületes és rendes orvosa akkoriban egy ország kedvence volt. Őt tehát (és az őt megformáló Kulka Jánost) ismerjük, azonban a saját szomszédainkkal mi a helyzet?

szomszedok.jpg

Van egy török mondás, amit egyszer Isztambulban hallottam, és annyira igaz, hogy azóta sem ment ki a fejemből. Egy ott élő török ismerős mesélte, hogy éppen akkor lakást vett. Elkezdtünk beszélgetni, és azt mondta, náluk úgy járja, hogy valójában nem ingatlant vesz az ember, hanem szomszédot. 

Ha belegondolunk, a mondás nagyon igaz, hiszen a legjobb lakásban is megkeserítheti az életet egy borzasztó szomszéd, és egy kevésbé jó ingatlant is kellemesebbé tehet egy jó szomszédság. 

Én laktam már tízemeletes panelban, lakóparki társasházban és családi házban is, és eddig tulajdonképpen szerencsém volt, mert igazán borzalmas szomszéddal nem nagyon hozott össze a sors. 

Hogy is hívják a szomszédot? 

Az már más kérdés, hogy vajon mennyire ismerjük egyáltalán a szomszédainkat. A panelben lakva alig volt bármilyen kapcsolat a többi lakóval (kivéve a gyerekekkel, akikkel játszani, bringázni jártunk), a lakóparkban szuper társaság volt, elsősorban azért, mert sok volt a kisgyerekes szülő, így óhatatlanul is összeakadtunk, míg most a kertes házban az egyik szomszéddal nagyon jó a kapcsolat, a másikkal pedig semmilyen. 

Ebből persze nem lehet általánosítani, ám az már érdekes, hogy pár éve olvastam egy brit felmérést, mely szerint az emberek fele még a keresztnevét sem tudja a közvetlen szomszédainak, sőt, az sem ritkaság, hogy az utcán fel sem ismerjük egymást. 

Mindennek oka nyilván az egyre hajszoltabb életmód, ami miatt sem időnk, sem (valljuk be) igényünk nincsen a szorosabb kapcsolatra. Ami külön elgondolkodtató, hogy a nagyobb városokban ez már többé-kevésbé megszokott, de mostanában egyre inkább igaz a kisebb településekre is. 

Az akkori felmérés szerint tíz emberből négynek fogalma sincs arról, a szomszédjának van-e gyereke, háromnegyedük nem tudja, mi a másik foglalkozása, és alig harmada vallotta közeli ismerősnek, vagy akár barátnak a másikat. 

Van pozitív példa is 

A szomszédokról beszélve nem lehet elmenni a horrorsztorik mellett, amiből szinte mindenkinek akad a tarsolyában. Én most nem állnék neki mesélni, bár lenne mit, pláne külön kedvenceimről, a lakógyűlésekről, amikkel a világból ki lehetett kergetni… 

Szóval a sztorizást meghagyom a kommenteknek, előtte azonban még annyit hozzátennék, mennyire szomorú, hogy az újonnan beköltöző szomszédok már arra sem veszik sokszor a fáradtságot, hogy bemutatkozzanak a már ott élőknek. Így persze nehéz összeismerkedni, netán távolabbi barátságokat kötni. 

Hogy azért legyen egy pozitív példa is a végére, álljon itt egy levél a Pesten hallottam Facebook-csoportból – így is lehet!

cetli.jpg