Szezonzáró kisokos

Szépen lassan hagyománnyá válik itt, a blogon, hogy így nyár elején egy időre könnyes búcsút veszünk egymástól, elvégre ilyenkor nyaralni és pihenni kell, hogy aztán ősszel újult erővel folytathassuk. Ami így is lesz, de addig is megpróbáltam összeszedni, mi mindenről beszélgettünk idén, mik voltak a legérdekesebb témák.

nyaralas_foto_pixabay_com_terric.jpg

Három nagy téma volt, ami vitte az elmúlt hónapokat, hiszen építkeztünk kicsit, többször ránéztünk az ingatlanpiacra, és arról is szó esett, milyen a jelen és lesz a jövő munkahelye. 

Építőipar 

Kezdjük az építőiparral, ahol nem indult rosszul az év. A Központi Statisztikai Hivatal 18,5 százalékos emelkedésről számolt be a termelés volumenében, igaz, a szakértők szerint a tavalyi év hasonló időszakának adatait elnézve nem meglepő még az ilyen mértékű emelkedés sem. 

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője például azt mondta, a januári kétszámjegyű növekedés szokatlanul nagy dinamika ugyan, ám a legkevésbé sem váratlan, éppen a nagyon alacsony tavalyi bázis miatt. 

Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője is úgy vélte, a növekedés mértéke a kérdés, amit befolyásolhat az is, hogy az építőiparban lesz-e elegendő munkaerő a fejlesztésekhez. 

Mert az építőipar másik nagy kérdése az idei első félévben is az volt (és ha nem tévedek nagyot, az is marad), hogy hova lettek a munkavállalók. Nagyjából a válság kezdete (azaz 2008) óta ugyanis mintegy 36 ezer szakképzett munkavállaló vált köddé az építőiparban. 

A magyar építőipari cégek többsége hivatalosan 4 vagy annál kevesebb (!!) embert alkalmaz, termelékenységben pedig még a régión belül is le vagyunk maradva. 

Már az is elég baj, hogy az egy vállalkozásra eső éves termelékenység 79 ezer euró, ez már a szomszédos Szlovénia 111 ezer eurójához képest is kevés, de az osztrák 1 millió eurónak alig 8 százaléka, ami sok mindent jelez. 

Ingatlanpiac 

Az ingatlanpiacon majdnem minden az árakról szólt, ám mielőtt erről esne szó, érdemes pár mondatot egy új trendről szólni, ami nem más, mint a sorházak terjedése. Egyelőre inkább a vidéki városokban jött (megint) divatba ez a típus. 

Ezt segítheti, hogy a kisebb ingatlanfejlesztők a munkaerőhiány miatt óvatosabbak lettek, ráadásul az idő is szorítja őket. Talán nem teljesen közismert, hogy az 5 százalékos áfa szabálya csak 2019 végéig érvényes, márpedig azok a beruházók, akik nem tudják még idén elkezdeni a fejlesztést, azok könnyen bukhatják a kedvezményes áfát, márpedig a piac aligha tolerálja majd az árbeli különbséget. 

Közben az ingatlanpiacon (is) kettészakadt az ország, hiszen míg a főváros nem olyan előkelő, de kertes házas részében simán ki kell fizetni 4-500 ezer forintot egy ingatlan négyzetméteréért, aközben például Borsod megyében nem csak hogy ennek az árnak a töredékét kaphatjuk meg a lakásunkért vagy házunkért (ha egyáltalán van érdeklődő), de az új lakások építése sem nagyon megy. 

Az OTP Ingatlanpont szerint még Székesfehérváron vagy Győrben gyakorlatilag már a tervezőasztalról elkelnek az ingatlanok, addig északkeleten csak a nagyvárosokban lehet erre számítani, hiszen Miskolcon, vagy éppen Debrecenben épülnek lakóházak (és ki is kell fizetni 300-450 ezer forintot négyzetméterenként), de például Salgótarjánban nem hogy nőttek volna, egyenesen csökkentek az árak. 

Próbáljon azonban valaki ingatlant eladni Múcsonyban, Kazincbarcikán vagy a hasonló kisebb és közepes településeken, elég gyorsan rájön, hogy a nagy fellendülés nem mindenhol érvényes.

Így aztán nem csoda, hogy 15 millió forintért a fővárosban lakást nem, vagy csak nagyon erős kompromisszumokkal, szemet eltakarva lehet kapni. Vidéken egy fokkal jobb a helyzet, de a 10 ezer lakosúnál nagyobb városokban is folyamatos a drágulás. 

Ez nem meglepő, hiszen a használt lakások tavaly 7, az újak pedig 19 százalékkal drágultak, és ez ráadásul országos adat. (Jellemző, hogy az új ingatlanok a fővárosban például 24 százalékkal kerülnek többe.) 

Ha nincs elég készpénzünk a lakásvásárlásra, akkor jön a hitel – legalábbis ez volt a helyzet egészen a 2008-as válságig, és a devizahitelesek kálváriájáig, mert azóta a legtöbben kapásból rávágják, hogy csak hitelt ne. 

Pedig hitel nélkül ma sem egyszerű otthont venni, pláne, mióta rakétázni kezdtek az ingatlanárak. Úgyhogy ebben a posztban nekiveselkedtem, és megpróbáltam összegyűjteni, milyen lehetőségek állnak a vásárlást fontolgatók előtt. 

Akik persze az esetek döntő többségében ingatlanhirdetések közt keresgélnek, és talán nem is tudják, milyen, az árakat igencsak erősen érintő szavak vannak elrejtve ezekben a szövegekben. 

Ha már a hirdetéseknél tartunk, különböző okokból elég sokat nézegetek mostanában, és két dolog van, ami azonnal szemet szúr (szerintem nem csak nekem). Az egyik a fotók általában tragikus minősége (igen, még százmilliós ingatlanok esetében is), a másik pedig a semmivel sem színvonalasabb szöveg. 

Egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, hogy amikor valaki másfél millió forintos négyzetméteráron árul mondjuk budai elitkörnyéken ingatlant, miért nem képes pár tízezer forintot fordítani arra, hogy a házról minőségi fotók készüljenek (vagy miért nem képes nulla forintért elpakolni legalább). 

Ugyanilyen érthetetlen, hogy a különböző ingatlanportálokon lassan ritkaságszámba megy a hibátlan helyesírás, miközben a hirdetések tele vannak végtelenül idegesítő, BERAGADT CAPS LOCK BILLENTYŰVEL KIEMELT szöveggel – szerintem mindez rendkívül visszatetsző és engem személy szerint inkább eltántorít a vásárlástól, mert ha a hirdetés igénytelen, akkor milyen lehet az ingatlan?

Ebben ludasak az ingatlanközvetítők is, akik nem mindig az igényesség élharcosai (remélem, elég finom voltam), nem csoda, hogy ezt a szakmát is fenyegetheti az internet, és az automatizálás terjedése. 

Nem lenne olyan nagy baj, ugyanis ma (még?) zavaróan sok a hiányos, megtévesztő, vagy egyszerűen csak többször feltöltött hirdetés. Olyannyira, hogy egy kimutatás szerint az érdeklődők közel felét (45 százalékát) már nagyon zavarja, és bár a közvetítőoldalak szerint nem olyan nagy a baj (és számszakilag ez lehetséges is), kétségtelenül meglehetősen dühítő tud lenni. 

Munka otthonról és a jövőből 

Ha már az otthonunknál tartunk, beszélgettünk kicsit az otthoni munka előnyeiről és hátrányairól, hiszen világszerte egyre jobban terjednek a rugalmas munkahelyek, amikor már nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy a munkavállaló minden nap letöltse azt a 8-9 órát a munkahelyén ugyanannál az asztalnál ülve. 

Magyarország nem nagyon jeleskedik ezen a téren, ami kár, mert az ilyen típusú munkavégzésnek több előnye is van. Igaz, akadnak veszélyei is. Ezeket vettem sorba (nem kevés saját tapasztalat alapján…) ebben a posztban

Még az is kiderül belőle, veszélyt jelenthet-e nagy nehezen betartott fogyókúránkra, ha otthonról dolgozunk. 

Persze a legtöbben azért (Magyarországon mindenképpen) még irodában dolgoznak, őket pláne közelről érintheti, hogy milyen lesz a jövő munkahelye. A jó hír az, hogy míg egy-két évtizede a dolgozó kényelme és elégedettsége sokadrangú kérdés volt az irodák kialakításakor (tisztelet a nem túl számos kivételnek), addig a jövőben állítólag ez nagyon másként lesz. 

Az okos technológiák fejlődésével már nem lesz feltétlenül szükséges (mi több: már ma sem az), hogy a munkavállalók fizikailag egy térben legyenek, ebből viszont az következik, hogy nőni fog a kereslet a megosztott munkaterületek iránt. 

Emellett az irodaházakban több lesz a zöldfelület és a közösségi tér, ahol akár rövidet pihenni, vagy (ne adj isten…) közösen dolgozni is lehet. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy területre nagyobbak lesznek az irodák (a költséghatékonyság továbbra is nagyon fontos szempont marad), így egyre kisebb lesz a munkavégzéshez rendelkezésre álló terület. 

Emellett egyre inkább trend az is, hogy a főnök a beosztottakkal egy légtérben dolgozik, azaz egyre kevesebb főnöki irodára lesz szükség, az erre szánt helyet a közösségi terek vehetik majd át. 

Az otthoni és az irodai munka közötti átmenetet az egyre lendületesebben terjedő közösségi irodák jelentik, melyeket sokan a XXI. század kávéházának is tartanak. 

A megcélozható réteg (például Budapesten) elég szűk, és jellemzően informatikusok, webfejlesztők, könyvelők, dizájnerek, esetleg marketingesek, szabadúszó újságírók tartoznak közéjük. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a közösségi iroda sem való mindenkinek. 

Ezekről és még sok minden másról volt szó az elmúlt hónapokban. Én most leteszem a billentyűzetet, mindenkinek kellemes nyarat kívánok, és találkozunk szeptemberben!

(Fotó: pixabay.com/TerriC)