Miről álmodik a magyar?

Például maximum 40 millió forintos lakásról. Vagy ha arra nem futja, akkor viszonylag olcsó albérletről. Na, utóbbi az, amiből egyre kevesebb van, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy a trend megfordulna.

alberlet_2_foto_immoscout24_ch.jpg

A héten összefutottam egy rég látott ismerőssel, akivel persze elkezdtünk beszélgetni, és a szokásos bevezető „hogy van a család?” után elmesélte, hogy éppen ingatlant keres – alapvetően bérelni szeretne, de tervbe van véve a vásárlás is kicsit később, szóval ilyen szemmel nézelődik. 

Ha azt mondom, horrorsztorikat mesélt, akkor nem mondok semmit. 

A lakásbérlésről majd kicsit később essen szó, kezdjük a vásárlással, annál inkább, mert szerinte a fővárosban már olyan szinten rakétáztak fel az árak, hogy a vételi tervét ugyan nem adta fel, de alaposan át kell gondolnia, meddig ér az a bizonyos takaró. 

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap olvastam az Otthontérkép friss elemzését, amiben az szerepel, hogy a közepes méretű lakások esetében átlagosan 40 millió forintig vagyunk hajlandók elmenni. 

Persze nem mindegy a környék, az ingatlan állapota (és az sem, hogy miként definiáljuk a közepes méretet), ám ezzel együtt ez elég magas összegnek tűnik, nem csoda, hogy hitelfelvétel nélkül már nem sok embernek fér bele. 

Olyannyira nem (és ez az igazán érdekes), hogy tízből négy ember 25 millió forintnál nem tud, vagy nem akar feljebb menni. Az Otthontérkép a 2-3 szobás lakásokat tartja közepes méretűnek, az derült ki, hogy a portálon lakást keresők egyharmada azért inkább a 25-40 százalékos résben gondolkodik, és mindössze 8 százalék gondolja úgy, hogy 12 millió forint alatt eséllyel indul ebben a harcban. 

Utóbbi csoport tagjai persze nem a fővárosban keresgélnek (ott esélytelenek lennének), olyannyira, hogy a budapesti érdeklődők kétharmada 25 millió forint fölé lőtte be az árat. 

Bérelni sem könnyebb 

Amikor megláttam a Fundamenta országos reprezentatív kutatásában, hogy Magyarországon az albérletben lakók átlagosan 56 ezer forintot költenek bérleti díjra, akkor finoman dobtam egy hátast kissé elcsodálkoztam. 

Nem azért, mert olyan hihetetlen lenne az adat (egyébként kicsit az), sokkal inkább azért, mert a már említett ismerősöm személyes tapasztalata szerint a fővárosban már bőven a többszázezres tételek mennek. Ők Óbudán keresgélnek (szigorúan nem panelt), és bőven 200-250 ezer forintos albérletekről mesélt, méghozzá 80-90 négyzetméteres lakásokért. 

Szóval a felmérés szerint a magyarok 42 százaléka lakik nem saját tulajdonú ingatlanban, fele szülőkkel, harmada albérletben. A teljes felnőtt lakosságban így 14 százalék az albérletesek aránya. 

Az albérlet egyébként főként a fővárosban és a megyeszékhelyeken jellemző, a magasabb és alacsonyabb végzettségűek közül pedig többen bérelnek lakást, mint a középfokú végzettségűek. 

Hosszabb távon még mindig nem jellemző, hogy szeretnénk a bérlést (csak 9 százalék képzeli el így hosszú távon az életét), más kérdés, hogy a saját lakásra vágyók fele nem engedhet meg magának mást. 

Az átlagos havi albérleti díjak az ingatlan elhelyezkedéstől függően azért jelentős különbségeket mutatnak. A központi régióban 71 ezer forint az átlag, a nyugati országrészben 50 ezer, a keletiben pedig 43 ezer forint. 

Ez brutálisan kevésnek tűnik, amit részben magyaráz, hogy sokan nem egyedül bérelnek ingatlant, így az összeg is megoszlik. 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint idén az év első három hónapjában nemzetgazdasági szinten az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 198 400 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 206 300 forintra becsülhető. Szóval ha 200 ezer forintra lövöm be a nettót, akkor nem tévedek sokat. 

Talán azzal sem, ha azt írom, hogy a fővárosban és a nagyobb városokban rezsivel együtt 100 ezer forintot biztos, hogy ki kell fizetni egy albérletért, szóval egy átlagos fizetés felét elviszi egy átlagos albérlet, és akkor még nem közlekedtünk, ettünk, éltünk. 

Így állunk most.

(Fotó: immoscout24.ch)