A közösségi iroda a XXI. század kávéháza

Jó száz évvel ezelőtt a kávéház volt az a hely, ahová az újságírók, írók, költők, vagy általában a szellemi foglalkozást végzők eljártak dolgozni. A közösségi munka helyszíne volt. Mára egyre inkább úgy tűnik, ezt a funkciót a közösségi iroda, vagy más néven a coworking vette át.

startup_foto_pixabay_com_startupstockphotos.jpg

A coworking ötlete valamikor 2005 tájékán született meg Brad Norberg, a Google programozója fejében, természetesen San Franciscóban. A meglehetősen újszerű megközelítés telitalálatnak bizonyult, amit mi sem igazol jobban, mint hogy ma már Magyarországon is több ilyen közösségi iroda van. 

Az ötlet alapja (mint minden nagy gondolaté) pofonegyszerű: ha sokan vannak olyanok, akik szabadúszóként, vagy távmunkában otthonról dolgoznak, de mégsem akarnak teljesen elszigetelődni, és szeretik a társaságot, alkossuk meg nekik azt a helyet, ahol mindez a rendelkezésükre áll.

Egy ember ugyanis nem fog egy egész irodát kibérelni, különösen, ha nincs rá minden nap szüksége. De heti pár alkalommal jól eshet olyan közösségben dolgozni, melynek tagjai hasonló élethelyzetben vannak, hasonlók a gondjaik és örömeik. Mindezt persze megfizethető áron. 

Így született meg a coworking ötlete, aminek további előnye, hogy akár szakmai téren is sokat segíthet, új partnereket, üzletfeleket találhatunk, mi több, ma már az ilyen szolgáltatók továbbképzéseket is kínálnak. 

Mi segítette sikerre? 

Mindez persze nem biztos, hogy elég lett volna a közösségi irodák sikeréhez, ahhoz alighanem kellett az is, hogy színre lépjen a munkahelyről, karrierről elődjeinél másképp gondolkodó Y- és Z-generáció, akiknek már nem az az életcéljuk, hogy egy irodában kényelmes fizetéssel húzzanak le hosszú éveket. 

A terjedést érdekes módon a gazdasági válság is segítette: a cégek egyre nehezebben gazdálkodták ki a hatalmas (és drága) irodaterületeket, és erre a helyzetre az irodaházak tulajdonosainak is reagálni kellett. 

Persze az sem mindegy, hol helyezkedik el a közösségi iroda. Nyilván célszerű tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető helyet választani neki, ami a legtöbb metropoliszban a belváros – nincs ez másként Budapesten sem.

A közösségi iroda sem jelent automatikus sikert, annál inkább, mert egyrészt manapság még Budapesten is csak maximum pár száz fős megcélozható rétegről beszélünk (ők jellemzően informatikusok, webfejlesztők, könyvelők, dizájnerek, esetleg marketingesek, szabadúszó újságírók), másrészt nagyon sok múlik a hangulaton – lehangoló helyért nyilván senki sem fizet szívesen. 

Nem való mindenkinek 

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a közösségi iroda sem való mindenkinek. Én például nagyon szeretek otthon dolgozni (erről, és az otthoni munka előnyeiről itt írtam részletesebben), ráadásul heti egy-két alkalommal a közösségi dózisom is megkapom, tehát bennem komolyabban fel sem merült az, hogy közösségi irodába menjek. 

Aki viszont erős szükségét érzi a közösségnek, esetleg a szakmai kapcsolatok ápolásának, annak egyértelműen jó választás lehet a coworking, hiszen úgy végezheti a saját munkáját, hogy közben építheti kapcsolati hálóját. Klasszikus win-win helyzet. 

Ráadásul mivel nincs beosztott-főnök viszony, a légkör sokkal szabadabb, nyitottabb, és akár olyan szempontokat is kaphatunk a saját munkánkban, amit csak egy külső szemlélő adhat meg. 

Rugalmasság és kreativitás 

A rugalmasságot talán nem kell külön hangsúlyozni, adott kereteken belül mindenki akkor jön-megy, amikor kedve tartja (akad olyan hely, ahol több pénzért saját kulcsot is kap az ember). 

A kreativitás a rugalmasságon túl a már fejtegetett inspiráló környezetnek köszönhető, hiszen jó munkakapcsolat esetén akár egészen új ötleteket is elleshetünk egymástól. 

A közösségi irodák tehát kicsit úgy működnek, mint a századelő kávéházai, azzal együtt, hogy természetesen nem tudjuk, múló divatról, vagy a jövő egyik meghatározó irodaformájáról van szó. 

Én az utóbbi mellett teszem le a voksom. 

(Fotó: pixabay.com/StartupStockPhotos)