Mitől okos az okosotthon?

Magyarországon is egyre nagyobb az igény az okosotthonok iránt, bár az embernek sokszor lehet az az érzése, hogy voltaképpen a megrendelők egy része nem feltétlenül tudja, mi az, azaz egyelőre sokkal inkább divatról, mint megalapozott igényről beszélhetünk. Ezért arra gondoltam, ma járjuk kicsit körül az okosotthon témáját, nézzük meg, miről van szó valójában!

okosotthon_foto_pixabay_com_pixaline.jpg

Képzeljük el, hogy reggel felkelünk, kibotorkálunk a fürdőszobába, ahol már vár a legkellemesebb hőmérsékletűre beállított víz, a konyhában a frissen lefőtt kávé, és a friss pirítós.

Nem rossz gondolat, igaz?

Nos, mindez nem olyan nagy ördöngösség, hiszen egy okosotthon elvileg mindezt tudhatja, és még ennél sokkal többet is – az ezzel kapcsolatos kérdőjeleket próbálom ma kiegyenesíteni. 

A rengeteg kérdőjel persze nem csoda, hiszen az első okosotthonok még csak mostanában épülnek Magyarországon, így voltaképpen senki sem tudja, hogy egy átlag felhasználó mit kezd majd a kezébe adott technológiával. 

Mint legutóbbi posztomban írtam, kicsit az az érzésem, hogy nagyjából ott tartunk, mint a mobiltelefonok esetében, azaz a lehetőségek ugyan megvannak, ám az átlag felhasználó nem nagyon használja ki azokat. 

Mindenesetre majd a következő években kiderül, hova fejlődik ez a szegmens, addig vessünk egy pillantást arra, mi is valójában az okosotthon, és hogyan használhatjuk ki igazán! 

Miről is beszélünk? 

Az okosotthon voltaképpen olyan technikai megoldások együttese, melyek jellemzően az interneten keresztül egymással működve lehetővé teszik, hogy az adott házban lévő rendszereket központilag irányítsuk. 

Olyan dolgokról van itt szó, mint a hűtő- és fűtőrendszer, garázsajtó, ablakredőny, háztartási gépek, biztonsági rendszer és még hosszan sorolhatnám. Tehát tulajdonképpen a különböző tárgyakat és rendszereket kötjük össze és irányítjuk például mobiltelefonról vagy tabletről, így létrehozva a „dolgok internetét” (Internet of Things – IoT). 

Tehát egy összetett számítógépes rendszer, ami ismeri a lakók szokásait (például hogy mikor szoktunk kelni), reagál a környezeti változásokra (reggel elhúzza a redőnyt), és ellenőrzi a ház állapotát (mondjuk a biztonsági rendszer működését). 

Mindez így együtt egyszerre csodálatos és ijesztő, nekem legalábbis. 

Az okosotthon története 

Az első lépéseket már jó száz éve megtették az okosotthonok felé (a távirányító elméletét például Nikola Tesla már közel 120 éve szabadalmaztatta), és bizonyos értelemben már az első elektronikus háztartási gépek is ide tartoztak, és már ezek megjelenésének is jó száz éve. 

A mai értelemben vett okosotthont persze jóval később, az 1960-as években fejlesztették ki (mondjuk már annak is fél évszázada…), méghozzá egy Jim Sutherland nevű mérnök, aki ECHO IV. néven alkotta meg az első „lakásvezérlő számítógépet”, ami képes volt például a lakás hőmérsékletének szabályozására, be- és kikapcsolt háztartási eszközöket, mi több, recepteket is tárolt. 

Még ehhez képest is eltelt két évtized, mire az 1980-as évek közepén az Amerikai Házépítők Szövetsége először használta az intelligens otthon fogalmát. 

Az igazi áttörést az 1990-es évek és az internet fejlődése hozta meg, az első bemutatóházat 1998-ban nyitották meg az angliai Watfordban. Az INTEGER Millenium House-t telepakolták minden, akkor legmodernebbnek számító fejlesztéssel, ami már nem volt kevés (a fűtés optimalizálása, a talaj nedvességétől függő öntözőrendszer, a programozható kapukulcs és társai komoly csodák voltak). 

Innen jutottunk el oda, hogy az Egyesült Államokban most már évente több millió okosotthont adnak át. 

Csak óvatosan! 

Aminek azért akadnak veszélyei, elsősorban a biztonság terén, és mivel a saját magunk építette otthonunkról van szó, ez nem csekélység, hiszen nyilván senki sem szeretne arra hazaérni, hogy a teljes rendszerét meghekkelték. 

A megfelelő védelem ugyan elvileg rendelkezésre áll, de a különböző kütyük kapcsán azért a legtöbb embernek vannak negatív tapasztalatai, és az otthonunk mégiscsak az otthonunk. 

Térjünk vissza egy kicsit a poszt elején vázolt képhez! Ott hagytuk magára a képzeletbeli családot, hogy kész a reggeli kávé, pirítós, mi magunk is útra készen állunk. 

Amikor bezárjuk magunk mögött az ajtót, és bekapcsol a riasztó, a ház automatikusan lekapcsol minden olyan gépet, ami feleslegesen fogyasztaná távollétünkben az áramot, a fűtést takarékra veszi, és közben figyeli a rendszereket, ha pedig valamilyen rendellenességet tapasztal, jelzi a telefonomon, vagy a megadott eszközön. 

Amikor hazaindulunk, a rendszer elkezdi felfűteni (vagy nyáron hűteni) az otthonunk, hogy mire hazaérünk, ideális hőmérséklet fogadjon minket. Addigra megérkezik a bevásárlás, amiről a listát a hűtő fogyasztási szokásaink ismeretében már korábban összeállította és leadta a rendelést. 

Este vacsora, kis filmnézés, aztán pedig mindenki elmegy aludni, az okosotthon minden szobában beállítja a megfelelő hőmérsékletet, hogy nyugodt legyen az éjszakai pihenés. 

(Fotó: pixabay.com/Pixaline)