Így teheted olcsóbbá az otthonod

A megújuló energiaforrásoknak két nagy előnye is van, az egyik, hogy természetbarát módon használhatjuk őket, a másik pedig az, hogy sokszor már középtávon is olcsóbbak, mint hagyományos társaik. Kétségtelen, hogy egyik-másik esetében kell némi előrelátás és tervezés az elszánás mellé, de biztos, hogy megéri. Ebben a posztban a napkollektor, a napelem, és a hőszivattyú előnyeit (és hátrányait) próbálom bemutatni. (Mivel nem vagyok mérnök, inkább csak érdeklődő blogger, a kommentekben örömmel várom a kiegészítéseket.)

napelem_foto_pixabay_com_mariagodfrida.jpg

Napkollektor

A napkollektor a napsugárzást alakítja át hőenergiává, amivel elsősorban a meleg vizet termelhetjük meg, de fűtéskiegészítésre is nagyszerű (azért a téli izmosabb mínuszokban ne számoljunk csak ezzel, de az átmeneti hónapokban nagyszerű megoldás). Nagyjából az igény 60-70 százalékát fedhetjük le vele (bár ez nagyon sok összetevő függvénye).

Fűteni elsősorban akkor érdemes vele, ha olyan házban lakunk, ahol nagyon jó a hőszigetelés, azaz kicsi a hőveszteség, és a fűtési rendszer is nagyjából 40-50 fokos vízzel megy.

Két alapváltozata van, az egyik a síkkollektor (ez egy elől üvegezett, hátul hőszigetelt szerkezet, amiben egy fekete lemezre erősített csőkígyó van), és a vákuumcsöves napkollektor.

Nagyon részletesen nem szeretném taglalni az előnyöket-hátrányokat, de pár mondatban azért mégis érdemes átfutni rajtuk. Szóval a síkkollektor előnyei közé tartozik például, hogy tetősíkba is szerelhető, nyáron kimagasló teljesítményt nyújt, esztétikusabb is, alacsonyabb a stagnálási hőmérséklet. Hátrányaként említhető, hogy télen azért gyengébb hatásfokkal működik, mint a vákuumkollektor, a szükséges kollektorfelület/energia aránya pedig magasabb, mint a vákuumcsöveseké.

Aminek előnyei között a magasabb téli hatásfok és az egyszerűbb felszerelhetőség mellett azt érdemes kiemelni, hogy a teljesítmény/m2 arány magasabb, mint a síkkollektoroknál, és könnyebben is javítható. Hátránya viszont, hogy többe kerül, az üvegcső is érzékenyebb, mint a síkkollektor üveglapja, és hosszú távon nem lehet teljesen kizárni a vákuumveszteséget sem.

Csak zárójelben jegyzem meg (ha már a vákuumcsöves napkollektornál tartunk), hogy például a fővárosi gazdagréti lakótelepen is szereltek már fel ilyen szerkezeteket, a 36 kollektor összesen 119 lakást lát el részben meleg vízzel.

Napelem

Napelemes számológépet vagy kerti lámpát mindenki látott már, ám a technológia ennél komolyabb dolgokra is képes. Például arra, hogy egy egész háztartást ellásson elektromos árammal, méghozzá környezetbarát módon, széndioxid-kibocsátás nélkül.

Az áramot ilyenkor a háztetőre szerelt rendszerek termelik (már ha találsz szakembert, ami manapság egyáltalán nem olyan magától értetődő - a szakemberhiányról olvasd el ezt a cikket), egy átlagos család esetében nagyjából 15-20 négyzetméternyi felülettel kell számolni, ez nagyságrendileg 2-3 kilowattóra összteljesítményt jelent.

A napelem plusz előnye, hogy ha rácsatlakozunk vele a villamosenergia-hálózatra, akkor egyrészt akkor sem lesz gond, ha valamiért többet fogyasztunk, mint termelünk, hiszen ki tudjuk egészíteni, fordított esetben (azaz amikor többet termelünk, mint fogyasztunk) pedig eladhatjuk a szolgáltatónak a felesleget. Ami elég menő (a pénztárcád lájkolja), és megvan az a plusz előnye is, hogy nem kell tárolni a megtermelt energiát.

Ehhez persze speciális villanyóra kell, ami a bejövő és a kimenő áramot is méri, a számlán végül majd értelemszerűen a kettő különbsége szerepel.

Jó hír még, hogy elég jól pályázható a napelem, azaz viszonylag könnyen lehet hozzá anyagi támogatást szerezni, amivel a költségek egy jelentős része kiváltható. Telepítés után pedig nem igényel túl sok figyelmet.

A napelem hátránya, hogy bár a közhiedelemmel ellentétben nem kell valamelyik mediterrán országban élnünk ahhoz, hogy gazdaságosan tudjuk használni a napelemet, az optimális működéshez szükséges helyet azért nem is olyan egyszerű kiválasztani.

A napelemet ugyanis megfelelő dőlésszögben és tájolásban kell telepíteni, és értelemszerűen figyelni kell arra is, hogy ne árnyékoljuk fával, vagy esetleg másik épülettel a rendszert.

Mindemellett azért nem egy-két év alatt hozza vissza az árát, de ha valaki hosszú távra gondolkodik, akkor érdemes befektetni.

Hőszivattyú

A hőszivattyúnak van több nagy előnye, és legalább egy nagy hátránya is. Az előnye, hogy használata nincs kitéve az időjárás szeszélyének, egész évben működtethető (persze a napelem és a napkollektor is, csak a hatásfok a kérdés), mert a hőenergiát a környezetből nyeri ki, a talajt, a talajvizet vagy a levegőt használva hőforrásként.

Nagyon leegyszerűsítve körülbelül úgy kell elképzelni, hogy amikor fűtésre használjuk, akkor a kinti környezetből vonja ki a hőt, és adja át a fűtési rendszernek, hűtésnél ez értelemszerűen fordítva működik.

Mivel általában a geotermikus energiát hasznosítjuk vele, akár 50 méter mélyre (vagy még mélyebbre) kell lefúrni a talajszondákat, vagy nagyjából 2 méter mélyre elhelyezni a csöveket. A probléma az, hogy egy családi ház esetében simán több mint 400 négyzetméternyi (de ez akár a duplája is lehet) felület kell hozzá, ami azért nem kevés.

De nem is ez a legnagyobb baj a hőszivattyúval, hanem az, hogy működtetéséhez villamosenergiára van szükség, szóval amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon, mert gázszámla ugyan nem lesz, de a villanyszámla alaposan megugorhat.

Fázósoknak nem nagyon ajánlanám, mert aki szereti, ha 20-22 foknál melegebb van otthon (vagy szeret sokat és alaposan szellőztetni télen - ha már itt tartunk, ajánlom figyelmedbe a nyílászárókról írt posztot hasznos tippekkel!), könnyen búcsút mondhat a gazdaságos üzemeltetésnek.

Olyan házakhoz viszont, ahol a nyílászárók és a falak hővesztesége kicsit, a fűtéshez pedig viszonylag alacsony hőmérsékletű vizet használunk, szóval ilyen otthonokhoz egész jó választás lehet.

(Fotó: pixabay.com/MariaGodfrida)