Lassan verekednek a szakemberekért a cégek

Egészen elképesztő módszerekkel próbálják meg egymástól elcsábítani a munkaerőt a magyarországi építőipari vállalkozások. Akadt olyan cég, amely paravánnal takarta el a munkásait, hogy a konkurencia ne tudja rájuk ígérve elvinni őket. A munkaerőhiány lassan (gyorsan?) a fejlődés gátja lesz mérettől függetlenül.

epitkezes_5_fito_pixabay_com_skeeze.jpg

A fűtési szezon kezdetén szerettük volna megejteni a kazán és a fűtésrendszer szokásos éves átvizsgálását. Felhívtam az évek óta visszajáró mestert, hogy megbeszéljek vele egy időpontot. Azt mondta, talán október utolsó hetében ráér, de nem biztos.

Ez szinte pontosan egy hónapja volt.

Aligha vagyok egyedül az ilyen és hasonló történetekkel, ráadásul a 2008-as válságot követő évek miatt az építőiparban még az átlagosnál is rosszabb a helyzet, hiszen aki tehette már jórészt külföldre ment, ahonnan nagyon nehéz visszacsalogatni a szakembereket. Így aztán nekünk, ügyfeleknek nem marad más, mint várni, és remélni, hogy aki egyáltalán ki tud jönni, az minőségi munkát végez majd.

Kicsik és nagyok egyaránt bajban

A szakemberhiány ráadásul az egész szektort érinti, függetlenül attól, hogy pár fős mikrovállalkozásról, vagy nagy ingatlanfejlesztőről beszélünk. Márpedig ha nincs jó szakember, akkor a meglévőket próbálják meg egymástól elcsábítani a cégek, ami néha egészen érdekes helyzetekhez vezet.

Volt olyan cég például, amelyik az építkezés idejére paravánnal takarta el az építési területet, hogy az ott dolgozó szakembereket (kőművesekről, ácsokról, burkolókról beszélek) egy másik cég ne tudja elcsábítani – írja a Világgazdaság.

Ezen a kiragadott példán persze lehet mosolyogni, ám a helyzet korántsem vicces, és valami azt súgja, a szakmában működő cégek vezetőinek arcán manapság ritka vendég a mosoly.

A szakemberhiány ugyan eddig is jelen volt, mindenki tisztában volt vele, ám a problémát részben elfedte, hogy munka sem nagyon akadt. Ám mivel a Családi Otthonteremtési Kedvezmény meglendítette a piacot, hirtelen több emberre lenne szükség – na, ez az, ami nincs.

Akik maradtak, azok szomorúan nagy része egyszerűen nem ért eléggé ahhoz, amit csinál. Szintén a Világgazdaság példája, hogy előfordult: egy adott ház falait tégla helyett kénytelenek voltak előre gyártott elemekből összerakni, mert a rendelkezésre álló munkások ennyire voltak képesek.

Se létszám, se minőség

Az már egy tavalyi felmérés nyomán is elég jól látszott, hogy nincs elég szakember. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének kérdőívére válaszoló cégek harmada ismerte el, hogy sem létszámban, sem minőségben nem tud megfelelő színvonalú gárdát kiállítani.

Már tavaly ősszel is az Országos Képzési Jegyzékben megtalálható építőipari szakmák csaknem fele hiányszakma volt, nem volt elég kőműves, ács, bádogos, burkoló, asztalos, vasbetonszerelő, központifűtés-szerelő, villanyszerelő, valamint épület- és szerkezetlakatos.

Akadnak más gondok is, például az, hogy a vállalkozásoknál gyakorlati képzésben részt vevő szakmunkást csak minden negyedik cég tekinti lehetséges új munkaerőnek.

Nem azért, mintha ez nekik így jó, hanem mert a kezdő szakmunkások gyakorlati tudása és önálló munkavégzése gyenge és elméleti képzésük is csak jóindulattal közepes színvonalú. Ráadásul nem túl motiváltak, elsősorban azért, mert kevés a pénz.

Ezzel együtt is elgondolkodtató, hogy a cégek háromnegyede (!) nem vesz részt a szakma népszerűsítésében a pályakezdők körében, negyedük pedig egyáltalán nem képzi a saját munkavállalóit, mi több, a jövőben sem akar ezzel foglalkozni. Így azért nehéz lesz…

Londonnal nem lehet versenyezni

A felmérés óta eltelt egy év, és a helyzet nem hogy javult volna, tovább romlott. És ha igazak azok a hírek, melyek szerint a CSOK nyomán még csak most indulnak be igazán az építkezések, akkor további romlás várható.

„Hiába emelkedtek valamelyest a bérek az építőiparban, egy Londonban megkapható havi 4 ezer fontos (ez átszámítva közel 1,4 millió forint) fizetéssel nem versenyezhetnek” - mondta a Világgazdaságnak Párdi Zsófia, a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület projektvezetője.

(Azt azért csendben megjegyezném, hogy az átváltás mindig csalóka, hiszen nem csak a fizetéseket, a megélhetés költségeit sem lehet London-Budapest viszonylatban sem összehasonlítani. Tehát ezzel érdemes azért óvatosan bánni.)

Ha ennyi gond nem lenne elég, a projektvezető azt is hozzátette, hogy miközben a cégek „egymástól csábítgatják az embereket, drasztikus fizetésemelést még az áfacsökkentés ellenére sem tudnak adni, a többi között azért sem, mert a cégek profittermelő képességéhez képest a bérterhek továbbra is nagyon magasak”.

A helyzet annyira rossz, hogy ez már akár ágazati szinten is visszavetheti a fejlődést. Annyira nincs ember, hogy sok (főleg kisebb) cég egyszerűen nem mer egy-egy nagyobb projektbe belevágni, mert nem lehet biztos benne, hogy lesz ember, akivel befejezze.

Gondolhatnánk azt, hogy a rengeteg közmunkás, vagy a pályakezdő fiatal megszólítható lenne, ám Párdi Zsófia szerint ez nincs így, hiszen a tapasztalatlan munkaerőre nem lehet minőségi munkát bízni.

Minőségi gondok

Ha már itt tartunk: egyre nagyobb problémát jelent a minőség is, hiszen megfelelő szakembergárda híján ez sem garantálható. (Nem hinném, hogy a fent említett példában a megrendelő olyan boldog volt, hogy nem téglából épült a háza.)

Ráadásul a CSOK esetében nincs energetikai minősítési kényszer, ami további kérdéseket vet fel, és lehetőséget ad arra, hogy a minőséggel kapcsolatban komoly kételyek támadjanak bennünk. (Remélem, sikerült szépen megfogalmazni…)

Ott tartunk tehát, hogy aki építkezésre vagy felújításra adja a fejét, jól teszi, ha időben megkeresi a megfelelő szakembereket és leszerződik velük, mert még így is könnyen belefuthat egy akár egyéves csúszásba is.

(Fotó: pixabay.com/skeeze)