Hova lettek a példaképek?

Mindenki életében fontosak a példaképek, legyenek azok a szülők, esetleg az idősebb barátok közül valaki és persze legalább ennyire igaz ez mindenkinek a saját szakmájában. Én is sokat írtam már az építőiparban kialakult munkaerőhiányról, most ennek egy talán ritkábban tárgyalt következményét szeretném megpiszkálni kicsit.

kivitelezes_2.jpg

Nyilván a munkaerő hiányának leginkább kézzelfogható következménye, hogy az ember nem tudja kivel felépíttetni a házát, felújíttatni a lakását (mi most éppen festés előtt állunk, tudnék mesélni – talán majd egyszer fogok is), vagy ha tudja, eszement határidőkkel kénytelen megbékélni. 

Ugyanakkor ez szerintem sok szempontból csak a felszín, ennél vannak messzebb mutató és kellemetlenebb következmények is. Például az, hogy ha a jó szakemberek eltűnnek (vagy mert külföldre mentek dolgozni sokszoros pénzért, vagy mert egyszerűen abbahagyták a szakmát), akkor a következő generációnak nincs kitől ellesni a fortélyokat és a hozzáállást. 

Márpedig ha ez így van (és így van), akkor ez egy olyan probléma, ami messze túlmutat azon, hogy most éppen ki tudja-e az ember festetni a házát valakivel vagy sem. 

Nem szeretném persze túlnosztalgiázni a dolgot, az építőiparban mindig is akadtak kontárok, hanyag, a szakmát nem értő emberek, köteteket lehetne megtölteni különböző horrortörténetekkel. 

Csakhogy azért bő évtizeddel ezelőtt, ha az ember talált egy tisztességes, jó mesterembert, akkor az azt jelentette, hogy a probléma jelentős részét letudta (hiszen később is lehetett hívni), ráadásul jó eséllyel a mester kinevelte a saját utódját. 

Ez olyan körforgást jelentett, amiben ugyan voltak kontárok, de azért a tudás generációról generációra vándorolt tovább, és ez a tudás nem csupán szakmai ismereteket, de emberi hozzáállást is jelentett – mert ettől lesz valaki példakép. 

Azzal, hogy a legjobbak nagy része kivált a rendszerből, ez a körforgás szakadt meg (vagy ha optimista akarok lenni: látszik megszakadni), ami azért nagy probléma, mert sokkal nehezebb helyrehozni, mint X embert pótolni egy cégben. 

Ez nem csupán az én agymenésem, erről beszélt nemrég egy interjúban az egyik legnagyobb magyar építőipari cég, a Mapei Kft. ügyvezetője is. Markovich Béla szerint még több példakép értékű szakemberre lenne szükség a szakmában, akik a mesterségbeli tudás mellett a nyugat-európai szakmai kultúrát képviselnék és tovább tudnák adni. 

Vannak ilyen szakemberek, még ha nem is sokan. Esetükben nem csak a szaktudás van meg, hanem a szakmai kultúra egyaránt, ami alatt olyasmit kell érteni, mint hogy rendezett, áttekinthető ajánlatot adnak, pontosak, megbízhatóak, rendet tartanak a munkaterületen és ápolt a megjelenésük. 

„A fiatalok példákból tanulnak. Hiába győzködjük őket, hogy megéri és jó az építőiparban dolgozni, ha nem ezt látják. Olyan inspiráló példákra van szükség, amikre azt lehet mondani, hogy ha ezt a szakmát választod, ilyen lehetsz: ennyit fogsz keresni, ilyen autód, házad lehet, ilyen életet élhetsz és így nézhetsz ki. Ezek nagyon fontosak egy fiatalnak, azonban pont ezen a téren nem teljesít jól az ágazat, nem jó az építő szakmák imázsa” - mondta Markovich Béla

A probléma ott van, hogy a jó szakembereket természetesen külföldön is megbecsülik (anyagilag és minden egyéb tekintetben), ettől kezdve pedig nagyon nehéz lesz őket visszatérésre bírni. 

Őszintén szólva nem tudom, mi lesz a megoldás. Persze lehet olyasmivel próbálkozni, mint a fent említett kft., amely egy programjával megpróbál példaképeket képezni, vagy mint a Xella, amelynek bemutató kőművesei a helyszínen mutatják be a technológiát, szakiskolákban tartanak gyakorlati falazást 25 éves tapasztalattal – csak hát… 

Csak hát nagy kérdés, hogy a fiatal generációban van-e egyáltalán igény minderre, és ha már felmerült a kérdés, akkor azt is elárulom, hogy noha általánosítani soha nem szerencsés, de a válasz egyáltalán nem egyértelmű. 

Akárhogyan is, a példaképpé válás nem megy egyik napról (vagy hónapról) a másikra, ráadásul a mindennapokban kell folyamatosan példát mutatni, bizonyítani, ami hosszú folyamat. Szóval a magam részéről aggódom kissé a példaképek eltűnése miatt.