Ismét menő lett a Balaton

Pár év szenvedés után ismét nagyon mennek a balatoni ingatlanok, ami éppenséggel várható volt a lakáspiaci fellendülést elnézve. Szóval a fíling ismét a nyolcvanas éveket idézi, az árak azonban nem. Nagyon nem.

balaton_foto_pixabay_com_yelu19891123.jpg

Gyakorlatilag budapesti árakon mennek a balatoni ingatlanok, legalábbis a vízparti, vízpart közeli, új építésű társasházakért simán le kell tenni a négyzetméterenként 500-600 ezer (parti ingatlan esetében az 1 millió) forintot. 

Az Otthon Centrum összegzése szerint már a szezonnyitó meglehetősen erős volt. Érthető okokból elsősorban a fővároshoz közel eső keleti települések (Balatonfüred, Siófok) a menők. 

Ebben a két városban összesen nagyjából 900 lakás épül, ezek négyzetméterára a 450 ezer – 1,4 millió forint között ingadozik. A használt családi házak esetében is Füred és Siófok viszi a prímet, nagyjából 250 ezer forintos négyzetméterárral. 

Ami jó hír a reménybeli vevőknek, hogy külföldi vetélytársak nincsenek, gyakorlatilag csak magyarok vásárolnak. (Egy személyes megjegyzés: ha akár csak a horvát – netán a spanyol - tengerpartot vesszük alapul, akkor ez nem olyan nagy csoda, elég kevés dolog szól a Balaton mellett.) 

A magyarok viszont elég nagy lendülettel költik a pénzt, ami a szakemberek szerint azt jelenti, hogy bizonyos szegmensekben (például a közvetlen tóparti és az új építésű ingatlanok területén) akár 10 százalékos emelkedés is lehet még idén – szóval nem csak azért érdemes most vásárolni, ha valaki nagyon szeretne, mert nyakunkon a nyár, de azért is, mert milliókat takaríthat meg, aki nem vár sokat. 

Írtam ugye Siófokról és Balatonfüredről, de érdemes egy gondolat erejéig kitérni a nyugati medencére, annál inkább, mert ott azért jóval olcsóbban vásárolhat az, aki vagy nem Budapestről érkezik, vagy hajlandó kicsit tovább autózni, vonatozni a spórolás érdekében. 

Itt is nyilván a nagyobb településeken vannak érdemi fejlesztések, Balatonlellén például 151, Fonyódon pedig 19 lakásos társasház épül – mindkettő a tóparton, ami nem kis pozitívum. Keszthelyen is épül lakópark, szóval van miből válogatni. 

Mi a helyzet a használt ingatanokkal? 

Igen, tudom, de akkor is: Siófok és Balatonfüred. Az újépítésű ingatlanok mellett a használt piacon is ez a két város vezet, érdekes módon utóbbi valamivel drágább, itt átlagosan 250 ezer forintos négyzetméterárral kell számolni, míg Siófokon 243 ezer forinttal. (Lakások esetében 400 ezer forint az átlag.) Persze sok függ az elhelyezkedéstől, a víz közelségétől, a panorámától, és még sorolhatnám. 

Nyugaton azért ennél sokkal olcsóbban juthat használt családi házhoz az ember, a badacsonyi 190 ezer forintos négyzetméterár például már kiugróan magasnak számít a 150 ezres átlaghoz képest. 

A lakásokra is igaz az, hogy aki vásárlást fontolgat, jól teszi, ha nem vár sokat, hiszen az elmúlt egy évben 20-30 százalékot drágultak ezek a (nagyobb városokban lévő) ingatlanok. 

Az Otthon Centrum szerint az idei első negyedévben eladott legdrágább ingatlanért 55 millió forintot kellett a vevőnek fizetni (vízparti hétszobás nyaralóról van szó az északi parton), de nagyon meg lennék lepve, ha ezt nem szárnyalnák jelentősen túl akár már a következő hetekben. 

Tavaly nyáron keresgélt több ismerősöm is ingatlanokat a tó környékén, és olyan árakat mondtak viszonylag lepukkant házakra, hogy (pestiesen szólva) a fal adta a másikat. 

Ha a tulajdonosok által tavaly benyögött összegeket veszem alapul, akkor az 55 millió forint még kifejezetten olcsónak számít. Ami persze csak annyit bizonyít, hogy az emberek hajlamosak túlértékelni saját ingatlanjukat, de simán elcsattant 100 millió körüli összeg is olyan (igaz, pazar panorámás) házra, amin finoman szólva lett volna mit dolgozni. 

Mire figyeljünk? 

Ha viszont úgy döntöttünk, jelentős összeget fektetünk Balaton parti nyaralóba (külön posztot lehetne írni arról, érdemes-e tízmilliókat költeni arra, hogy utána mindig ugyanoda menjen az ember nyaralni, de ezt a vitát most nem nyitnám meg, talán majd máskor), akkor érdemes észnél lenni. 

Az OTP Ingatlanpont vezető elemzője, Valkó László szerint legalább öt olyan dolog van, amire érdemes vásárlás előtt odafigyelni. 

A tulajdoni lap 

Az övezeti besorolás nagyon nem mindegy, hiszen ha lakóház helyett üdülő, hétvégi ház, vagy gazdasági épület szerepel a tulajdoni lapon, az egy későbbi esetleges bővítés vagy hitelfelvétel esetén elég kínos pillanatokat okozhat, lévén a bankok például a vételár meghatározott hányadára adnak kölcsönt, de nyaralóra például CSOK-ot sem lehet felvenni. 

A biztosítás 

Az ember a saját házára is köt biztosítást, nyilván így van ez egy nyaralóval is, pláne, hogy az év egy nagy részében jó eséllyel a közelébe sem megyünk. Nem csak a betörés jelenthet problémát, hanem akár egy beázás is, amit észre sem veszünk azonnal. Márpedig a nehezített terep a biztosítók árain is érezteti hatását, nem árt tehát alaposan körülnézni. 

Lesz, aki ránéz? 

Gyerekkoromban volt hétvégi üdülőnk (nem a Balatonnál), és kevés dolgot gyűlöltem annál, hogy az ott töltött hétvégék fele különböző munkálatokkal telt. Még akkor is, amikor már csak a füvet kellett lenyírni. Persze nem csak ezért érdemes találni valakit, aki időnként ránéz a házra, le-lenyírja a füvet, elintéz ezt-azt, ha kell. Márpedig ez sem lesz ingyen. 

A költségek 

A váratlan (csőrepedés…) kiadásokon túl egy nyaralóval rengeteg költség adódik. Például ismerek olyan balatoni települést, ahol nem lehet csak nyárra kérni a szemétszállítást, vagy csak 3-4 hónapra beköttetni az internetet, fizetni kell a közműveket, télen esetleg valamilyen alapszinten tartani a fűtést, hogy ne fagyjon szét minden és még sorolhatnám. Ezek összességében elég húzós összegek lehetnek. 

Kiadnánk vagy csak mi használjuk? 

Ha előbbi, akkor érdemes keresni egy ezzel foglalkozó céget, hacsak nincs kedvünk állandóan lerohangálni és ügyeket intézni. (Persze ez sincs ingyen.) Az így befolyó bevétel jelenleg rendkívül kedvezően adózik, de egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz. 

Összességében tehát fontos, hogy kifejezetten akarjunk nyaralót, mert nem kevés munka van vele. Személy szerint én azt tanácsolnám, hogy ha nem ismerjük a környéket, akkor legalább egy nyáron át próbáljuk ki, legyünk ott hosszabban, mielőtt esetleg tízmilliókat költenénk. 

Ha ismerjük, akkor ez megspórolható, de még mindig nagy kérdés, hogy nem érdemesebb-e nyaralásokra költeni az erre szánt pénzt és másba fektetni a többit. De mondom, ez már egy másik poszt témája lesz. 

(Fotó: pixabay.com/yelu19891123)