Bútorok raklapokból – előnyök és hátrányok

Hatalmas divat lett az elmúlt időszakban raklap(ok)ból bútorokat készíteni, és elég egyetlen pillantás a neten terjedő rengeteg fényképre, hogy meggyőzve érezzük magunkat, mennyire menő dolog is ez. A látszat (és a látvány…) valóban ez, a kérdés csak az, hogy mi történik akkor, amikor nekiállunk bútort gyártani.

raklap_agy_foto_lifehack_org.jpg

A raklapok felhasználása már csak azért is nagyszerű ötlet, mert újrahasznosítunk vele a lakberendezésben első pillantásra oda nem illő tárgyakat (erre azért még visszatérek). 

Az sem mindegy, hogy egy-egy raklap ára finoman fogalmazva sem ér a csillagokig, újonnan is csak pár ezer forintos tételről beszélünk, ami a több százezer forintos bútorok korában kész áldás. 

Kicsit olyan a raklapbútor, mint a legó, hiszen nagyszerűen variálható, otthon is viszonylag könnyen elkészíthető (bár nem tapasztalatból beszélek, nem vagyok egy nagy barkács ezermester), de még kikapcsolódásnak is jó. 

Szóval adott egy elvileg természetes anyagból készült, olcsó alapanyag, amiből nagyon divatos, jól kinéző bútorokat készíthetünk akár otthon is – teljes a győzelem, induljunk raklapot venni, soha többet kész bútor! 

Vagy mégsem. 

Az első, ami gyanúra adhat okot, hogy ha ez ilyen egyszerű és olcsó lenne, akkor minden tele lenne raklapból készült bútorral, és valamiért mégsincs. Ennek több oka van, ezeket próbálom meg rövid netes kutakodás után összeszedni. 

Nem erre készült 

Az első probléma felismeréséhez nem kell szakembernek lenni. A raklap elsősorban ipari felhasználásra készült, ráadásul úgy kellett kitalálni, hogy ellen tudjon állni az időjárás viszontagságainak, azaz kültéren is alkalmazható legyen. 

Ezzel a mi szempontunkból csak az a gond, hogy ehhez mindenféle vegyszerekkel kell kezelni, ráadásul egy olyan raklap, ami hosszabb időt eltöltött már a szabad ég alatt, azt olyan hatások érhették (a kutyapisitől a kémiai anyagokig), amit az ember nem feltétlenül enged be szívesen az otthonába. 

Az új raklapok esetében is gondot jelent, hogy ezeket mindenféle növényvédő szerekkel kezelik, azaz olyan vegyi anyagokkal, melyek nem távolíthatók el csiszolással vagy festéssel, így a kérdés megint ugyanaz, mint az előbb: szeretnénk-e az otthonunkba olyan bútorokat, amiket mondjuk kifejezetten erős gombaölő szerekkel kezeltek. 

A raklap kezelése 

Engem már a fentiek is eléggé elgondolkoztattak, de megértem, ha valaki annyira beleszerelmesedett az ötletbe, hogy mindenképpen belevág. Pár dologra nem árt felkészülni. 

A raklapot le kell csiszolni, aminek kézzel aligha áll neki bárki (legalábbis én nem javasolnám), akkor viszont gépet kell szerezni, de még így sem rövid idő használhatóvá varázsolni. 

A lecsiszolt raklapot kezelni kell (például szúölő szerrel), ami elég komoly tétel is lehet. Hasonlóképpen a festék, hiszen egy csiszolt raklap úgy issza a festéket, hogy bármelyik pubban megirigyelnék. 

Az aljára görgőket kell szerelni, ráadásul a nagyobb fajtából, ami már több ezer forintos tétel is lehet (egy raklap 15-25 kiló körül van, ezt nem nagyon hagynám magában a padlón). 

Ha mindez megvan, akkor szivacsot kell rá venni (a szivacsra pedig szövethuzatot), ez sem feltétlenül filléres tétel. 

Egyszóval mire összeáll a raklap-bútor, elég tudományos összeggel terhelhetjük meg a pénztárcánkat, ami még mindig nem probléma, ha számítunk rá. Csak ne gondoljuk azt, hogy pár ezer forintból divatos bútorunk lesz, mert keserűen csalódhatunk. 

A végére eszembe jutott még valami a képeket elnézve: aki már látott raklapot, abban biztosan felmerül a kérdés, hogy ez mind szép, de hogyan fogom tisztán tartani? A felületek elkerülhetetlenül porosak, pókhálósak lesznek, és aligha ússzuk meg, hogy időről időre szét kelljen szedni az egészet, hogy hozzáférjünk minden részéhez. 

Ezzel együtt, akinek van kedve belevágni, annak hajrá, mert ezek a bútorok tényleg jól néznek ki, csak ne felejtsük el, hogy az elkészítésük többről szól, mint néhány raklap egymásra pakolása. De az elkészítése akár jó móka is lehet, ha van türelmünk és kézügyességünk hozzá. 

(Fotó: lifehack.org)