A Nagy Fal-kérdés: mégis miből?

Természetesen senkinek a zsebében nem szeretnék turkálni, bár nyilván minden döntés legalább részben pénzkérdés is. Szóval nem a pénztárca a cél ebben a posztban, sokkal inkább azt próbálom meg körüljárni, hogy melyik technológiának milyen előnyei vannak, remélhetőleg segítve ezzel a döntést.

csaladihaz_terv.jpg

Egy építkezés előtt az egyik legnagyobb kérdés, hogy miből építsük fel leendő otthonunk falát. Már csak azért is, mert egy esetleges rossz döntést utólag nem lehet megváltoztatni. Tetőt, belső kialakítást, sok mindent igen (még ha költséges is), de falat nem nagyon. 

Márpedig ma már rengeteg technológia áll rendelkezésre, mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai. Ráadásul sok függ a környezettől és persze a saját igényeinktől, életmódunktól. 

Ebben a posztban alapvetően a három leginkább elterjedt falazóanyagra összepontosítanék, de azért gyorsan megemlítem a többit is egy-egy mondat erejéig, hátha valakinek inkább ezek jönnek be. 

A kevésbé elterjedtek 

A polisztirol zsaluelemes technológia voltaképpen egy elemekből álló kész zsaluzat, voltaképpen a hőszigetelést kell középen vasalni és betonnal kiönteni. Meglehetősen érdekes koncepció, kifejezetten jó hang- és hőszigetelő (naná!). 

A monolit vasbetont inkább nagyobb társasházaknál használják, előnye, hogy jól formázható, kifejezetten stabil (ez olyan helyeken lehet érdekes, ahol például rendszeresek az árvizek), és időtálló is, viszont meglehetősen vastag pénztárca kell hozzá. 

A zsalukő fal voltaképpen egy olcsóbb monolit vasbeton, melynél a zsaluzatként szolgáló elemeket betonnal töltik ki. Nem túl népszerű, a legtöbben a ridegsége miatt nem szeretik. 

A vályog egy ősi magyar építési mód, ami az utóbbi egy-két évtizedben kezdett újra divatba jönni. Nyilván a legtöbb embernek a régi, düledező vályogviskók jutnak róla az eszébe, pedig kifejezetten jók az épületfizikai tulajdonságai, nem is drága és még környezetbarát is, 

A könnyűszerkezetes ház 

Világszerte rengeteg családi ház épül ezzel a technológiával, ami nem csoda, hiszen elég sok előnye van. Például a gyorsaság, hiszen alaphangon fél éven belül fel lehet húzni a nagy elemek miatt egy ilyen épületet (és a 6 hónap már inkább a felső határ), ráadásul kifejezetten energiatakarékos, és megússzuk a rettegett hőhidakat is. 

Az sem mindegy, hogy ha ugyanolyan szigetelési értéket veszünk alapul, akkor egy könnyűszerkezetes ház fala 10 százalékkal vékonyabb, mint egy téglafal, azaz ennyivel tudjuk növelni a belső teret. 

A könnyűszerkezetes házak jellemzően mentesek az allergiát okozó anyagoktól, hiszen gipsszel burkolunk, ami természetes anyag, és igaz ugyan, hogy a falakban kőzet- és üveggyapot van, az viszont nem érintkezik a lakótérrel. 

A tégla 

A tégla olyan alap építőanyag még ma is Magyarországon, hogy a legtöbben még mindig automatikusan mellette döntenek, amikor a Nagy Fal-kérdés kerül szóba. Nem csoda, évszázadok óta téglából épülnek a házak Magyarországon, pedig maga az égetett tégla ugyan többé-kevésbé környezetbarát, a kiégetése viszont rengeteg energiát emészt fel. 

Nagy előnye persze, hogy kifejezetten masszív építőanyag, maximum néha a vakolattal kell molyolni kicsit (kivéve persze, ha hanyag volt a kőműves, és nekiáll repedni a fal, de ez nem az építőanyag hibája). 

Viszonylag olcsó, legalábbis első pillantásra, más kérdés, hogy ha a hőszigetelést is hozzáadjuk, akkor ez az olcsóság már rögtön relatív lesz a korszerűbb, önmagukban kifejezetten jól szigetelő építőanyagokkal összehasonlítva. A hőt mindenesetre jól tartja. 

Az Ytong 

A tégla mellett az Ytong a legnépszerűbb falazóanyag Magyarországon, nem véletlenül. Ha már az előbb a hőszigeteléssel fejeztem be, most kezdem itt: az Ytong önmagában is kiváló hőszigetelő, vannak olyan elemek, melyekkel egyrétegű teherhordó falazatot lehet építeni, így megspórolható a kiegészítő hőszigetelés és még vakolatrétegből is csak minimálisra van szükség.

Az elemek nagy mérete miatt jóval rövidebb idő alatt lehet felhúzni a falakat, ráadásul ezek nagyon könnyen és egyszerűen formálhatók (emiatt aztán művészkedni is lehet velük). 

Kifejezetten természetbarát anyag, amiből ráadásul akkora a választék, hogy (pestiesen szólva) a fal adja a másikat. A mészpor és homok miatt tömörnek tömör, ugyanakkor meglepően könnyűek az elemek, aminek két előnye is van: egyfelől könnyű mozgatni (ennek elsősorban a kőművesek örülnek), másfelől nem terheli annyira az alapot vagy a födémet. 

A téglánál vékonyabb fal is elegendő belőle, ez egy 100 négyzetméteres háznál kb. 4 négyzetméter plusz belső teret jelent, ami elsőre nem tűnik soknak, de ha azt vesszük, ez minimum plusz egy mellékhelyiség. 

A mészhomok-tégla 

Nevéhez méltó módon mész, homok és víz keveréke (Magyarországon Silka néven lehet megtalálni), nyomás alatt formázott, majd gőzzel szilárdított tégla. 

Legnagyobb előnye a szilárdsága, és az, hogy kifejezetten környezetbarát, ráadásul elég energiabarát a gyártása is, káros hulladék sem nagyon keletkezik. Mivel nehéz (ez talán az egyetlen komoly hátránya) kiváló hőtároló, így nyáron nem melegszik túl, viszont legalább nem éghető, és a tömör anyagszerkezet miatt a nyomószilárdsága is kifejezetten magas. 

Plusz előnye, hogy szuper az akusztikája, más kérdés, hogy az akusztikus falat nem tanácsos megvésni, szóval észnél kell lenni. Simán lehet rá falibútort szerelni, de arra azért érdemes felkészülni, hogy ütvefúró nélkül nem érdemes belefogni, mert iszonyat kemény. Legjobb tehát akusztikai lakáselválasztónak használni. (Bővebben itt írtam róla.

Természetesen mindegyik falazóanyagnak van hátránya is, de most elsősorban az előnyeire akartam koncentrálni. Lehet dönteni, aztán irány az építkezés!