Az otthoni munka előnyei és hátrányai

Világszerte egyre jobban terjednek a rugalmas munkahelyek, amikor már nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy a munkavállaló minden nap letöltse azt a 8-9 órát a munkahelyén ugyanannál az asztalnál ülve. Magyarország nem nagyon jeleskedik ezen a téren, ami kár, mert az ilyen típusú munkavégzésnek több előnye is van. Igaz, akadnak veszélyei is.

Noha nagyon sok munkahelyen még mindig akkor a legnyugodtabb a főnök, ha látja a beosztottakat az asztalnál ülni (személyes tapasztalatom szerint a tény, hogy jelen van az ember sokszor fontosabb az elvégzett munka minőségénél), azért lassan, de biztosan Magyarországon is terjed a rugalmas munkavégzés lehetősége. 

Az Epson egy idei felméréséből kiderült például, hogy a munkavállalók valamivel több mint fele (53 százaléka) rendszeresen dolgozik otthonról, még úgy is, hogy a munkaadók negyede ezt továbbra sem támogatja, és aki igen, az sem mindig teljes szívvel, csak éppen tudja, hogy ma már ez is a munkaerő megtartásának része. (Mindezt az is alátámasztja, hogy csupán a munkaadók 14 százaléka biztosít a munka megfelelő elvégzéséhez szükséges távértekezleti technológiát.) 

A kutatásból továbbá az is kiderül, hogy a magyar munkavállalók közül is csak minden tizedik dolgozik kizárólag irodai környezetben, minden ötödiknek pedig már kijelölt, „saját” íróasztala sincsen. 

Szóval ha nem ülünk állandóan az irodában, akkor valahol máshol dolgozunk, a kérdés csak az, hogy hol? 

A home office előnyei… 

Például otthon. A home office, azaz az otthoni munkavégzés azonban trükkös dolog, és nagyon észnél kell lenni, mert kétségtelen előnyei mellett akadnak hátrányai és veszélyei is. Tudom, jórészt én is így dolgozom. 

Szögezzük le, hogy otthonról dolgozni jó. Kicsit bővebben: otthonról dolgozni jó annak, aki bírja. 

Az előnyök nyilvánvalók: úgy osztjuk be az időnket, ahogyan akarjuk. Én például a legjobban reggel és délelőtt, valamint este tudok dolgozni, a dél-kora délután nem tartozik a legproduktívabb időszakaim közé, de otthon ezzel nincs különösebb gond – egy irodában pont a legrosszabb időszakban lennék. 

A másik, hogy nekem például nagyon fontos, hogy ha innék egy teát, akkor azt a saját konyhámban főzhetem meg, és a saját bögrémből ihatom meg, ugyanígy, ha kell valami, akkor minden kéznél van. A magam kis megszokott környezetében jobban megy a munka is. 

Nem kell utazni, amivel egy nagyvárosban már elég sok időt meg lehet spórolni. Mondjuk Budapestet véve alapul, napi egy óra közlekedéssel még annak is számolnia kell, aki viszonylag közel lakik a munkahelyéhez, és ezt az időt jobban is ki lehet használni. 

Végül de nem utolsósorban a közlekedés mellett a főnök viszonylagos távolléte is csökkenti a stresszt, nyugodtabb munkavégzést tesz lehetővé, nem beszélve arról, hogy nem szakítanak minduntalan félbe a kollégák. 

… és hátrányai 

Az otthoni munkavégzésnek ugyanakkor bőven vannak hátrányai is. A legfontosabb, hogy ésszel kell csinálni, mert a dolog nem arról szól, hogy az ember feldobja a lábát a kanapéra és eldolgozgat, mert abból semmi sem lesz – legalábbis nekem ez a tapasztalatom. 

Ha feljebb az időbeosztással kezdtem, a hátrányoknál is azzal indítok: nagyon komoly önfegyelem kell ahhoz, hogy az ember tartani tudja a munkatempót, ráadásul rengeteg intéznivaló is akad, arról nem beszélve, hogy ha van család, akkor jön az „úgyis otthon vagy, intézd már el”, ami a home office legnagyobb gyilkosa. Mert bár tényleg itthon vagyok, de dolgozom, és nem ügyintézni rohangálok. 

Nagyon fontos, hogy ha az ember csak és kizárólag otthonról dolgozik, akkor külön figyelni kell a személyes (munka)kapcsolatok ápolására, amik nagyon könnyen leépülnek. Nem vagyunk ugyanis jelen az irodában, lemaradunk a sokszor rendkívül fontos, sorsdöntő informális folyosói beszélgetésekről, ami akár a karrierünkre is hatással lehet.

Komoly veszélyt jelent az is, hogy nem kell felöltözni, hiszen úgysem lát senki. Éppen ezért én soha nem ülök le például pizsamában, melegítőben dolgozni, ami elsőre nyilván furcsán hangzik, de muszáj fenntartani a „munkahely-érzést”, különben az ember könnyen szétcsúszik. 

Ugyanilyen fontos, hogy az ember jelöljön ki magának egy „munkahelyet”. Az a legjobb, ha van egy dolgozószoba. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem szabad az egész otthonunkat munkahellyé változtatnunk, mert akkor egy idő után óhatatlanul úgy is tekintünk rá. Nekem a dolgozószobám a munkahelyem, a nappaliban vagy a hálószobában soha nem dolgozom, mert nem akarom összemosni a két dolgot.

A végére még egy dolog, ami elsőre talán furcsának tűnhet, és én sem gondoltam volna rá, amíg el nem kezdtem otthonról dolgozni: komoly önfegyelmet kíván meg a nassolás elkerülése. 

Egy irodában sokkal egyszerűbb a helyzetünk, hiszen ha nem viszünk magunkkal ezt-azt, akkor már csak a büfét vagy az étkezdét kell elkerülnünk, és kihúztuk a napot. Otthon viszont tele a szekrény, a hűtő, és állandóan ott lebeg a kísértés, hogy az ember bekapjon egy-egy falatot, aminek a következményeit a folyamatosan szűkülő nadrágderékon mérhetjük le aztán. 

Én nagyon szeretek otthonról dolgozni, de azt is egyértelműnek látom, hogy ez nem való mindenkinek. Tehát mielőtt lelkesen belevágnánk, gondoljuk végig az előnyeit és hátrányait, nézzünk szembe önmagunkkal, és csak akkor döntsünk a home office mellett, ha az tényleg a javunkat szolgálja. 

(Fotó: pixabay.com/FirmBee)