Amin nem szabad spórolni

Sajnos még mindig sokan vannak azok, akik egy építkezésnél éppen a legfontosabb tételeken hajlamosak spórolni, általában azzal a felkiáltással, hogy „úgysem látszik”. Pedig autót sem vesz az ember fék nélkül.

amin_nem_szabad_sporolni.jpg

Nemrégiben egy építkezést tervezgető ismerősöm felvetette, hogy latolgatja miből is építse a házát? Próbálja mérlegre tenni az előnyöket és hátrányokat. A válaszom az volt, hogy jóformán mindegy (nyilván az egyedi igényeknek, ízlésnek megfelelően), csak a felhasznált anyag jó minőségű legyen, és hozzáértő szakemberekre bízza az építkezést.

Ennek kapcsán kicsit elgondolkodtam azon, miért is lehet az, hogy miközben a falazóanyag ára egy ház esetében a költségek 5-6 százalékát teszi ki (vagy a szerkezet legyen, mondjuk 10), mégis sokan ezen próbálnak meg spórolni. Pedig könnyű belátni, hogy egy háznál nincs fontosabb a szerkezetnél, ami az épület esetében a gerincet alkotja, a többi pedig „csak” a héjat. Az pedig nagyon nem mindegy, hogy ez a váz mennyire tartós.

Pedig ha nekiállunk számolni, rögtön kiderül, hogy egy 30-35 millió forintos ház esetében akkora összegről beszélünk, amennyiből ma már egy konyha vagy fürdőszoba is éppen hogy kijön.

Noha egy nem sikerült konyhát vagy nem az elképzeléseinknek megfelelő fürdőszobát valamivel könnyebb kicserélni, mint egy megrepedt, vagy megsüllyedt főfalat, utóbbira mintha sokan mégis kisebb figyelmet fordítanának.

Mert nem látszik.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, hadd meséljek el egy személyes történetet. Történt egy építkezésnél, hogy ismerős vállalkozót bíztunk meg a ház felhúzásával (szerintem általában véve is hiba közeli ismerőssel, esetleg rokonnal üzletelni, de ez mellékszál), aki persze a piacinál kellemesebb áron vállalta a kivitelezést.

Aztán persze menetrendszerűen jöttek a problémák, kiderült például, hogy a tetőgerendák kissé rövidebbek lettek a kelleténél, ezeket ki kellett cserélni. Némi huzavona után ez meg is történt, és aztán a házzal sem volt semmi gond egy pár évig, amikor egyszer csak hatalmas repedések jelentek meg a falon – mit ne mondjak, komoly összegbe került a hiba elhárítása, és még a komoly bontási munkák veszélye is felmerült. (Ezt aztán sikerült elkerülni.)

Itt a hibát azzal követtük el, hogy nem a megfelelő szakembert bíztuk meg a kivitelezéssel, elsősorban azért, mert ismerős volt, másodsorban azért, mert olcsóbban dolgozott.

Az a tapasztalatom (a saját ismeretségi körömben is van ilyen), hogy még mindig sokan „kalákáznak”, azaz építik baráti, rokoni segítséggel a házukat, ami egyfelől persze érthető, hiszen nyilván nem jókedvükben, hanem pénzszűkében teszik, másfelől viszont komoly veszélyeket rejt magában.

Ami legalább ekkora hiba, ha az ember nem a megfelelő falazóanyagból építkezik. Ha van valami, amin nem érdemes spórolni, az a minőségi építőanyag, hiába, hogy „nem látszik”, de ha valami gond van egy tartófallal, akkor azt nagyon nehéz és költséges helyrehozni.

Gondoljunk bele: egy 30 milliós ház esetében pár millió forintos tételről van szó, ennyit bármikor ki kell fizetni egy konyháért (amikor mi pár éve a mostani házunkba költöztünk, csak egy alapfelújítás minimális burkolással került ennyibe), pedig egy nem a legdivatosabb konyha miatt még nem dőlt össze a világ.

Sem a ház a fejünkre.